Titusz megérkezése megvigasztal

Titusz hírekkel érkezik Makedóniába, és Pál félelme megtörik. Fájdalmas levele elszomorította őket, és félig meg is bánta, hogy elküldte, de a szomorúság megfordította őket. Az Atyánk szándéka szerinti szomorúság olyan megtéréshez vezet, amelyet senki sem bán meg. Kimondja, hogy újra megbízik bennük.

7. fejezet.

Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és tegyük teljessé megszentelődésünket Atyánk félelmében.

Fogadjatok be minket a szívetekbe! Senkit sem bántottunk, senkit sem rontottunk meg, senkit sem használtunk ki. Nem azért mondom ezt, hogy elítéljelek titeket. Hiszen már mondtam: benne vagytok a szívünkben, hogy együtt haljunk meg és együtt éljünk. Nagy a bizalmam irántatok, nagy a büszkeségem miattatok. Tele vagyok vigasztalással, csordultig telve örömmel minden szenvedésünkben.

Mert amikor Makedóniába értünk, semmi nyugalma nem volt testünknek, hanem mindenfelől szorongattak minket: kívül harc, belül félelem. De Atyánk, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével. De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyet miattatok kapott, amikor elbeszélte nekünk vágyakozásotokat, bánatotokat, irántam való buzgóságotokat, úgyhogy még jobban megörültem.

Mert bár megszomorítottalak titeket a levelemmel, nem bánom — bántam ugyan, mert látom, hogy az a levél megszomorított titeket, ha csak rövid időre is. Most már örülök: nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtéréshez vezetett a szomorúságotok. Mert Atyánk szándéka szerint szomorodtatok meg, és így semmi kárt nem szenvedtetek miattunk. Mert az Atyánk akarata szerint való szomorúság megbánás nélküli megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. Nézzétek csak, mit munkált bennetek ez az Atyánk akarata szerint való szomorúság: mekkora igyekezetet, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyakozást, buzgóságot, az igazságtételre való készséget! Mindenben bebizonyítottátok, hogy ártatlanok vagytok ebben az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, és nem is a sértett miatt, hanem hogy nyilvánvalóvá legyen előttetek Atyánk színe előtt a mi irántunk való őszinte ragaszkodásotok. Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunkon túl még sokkal jobban örültünk Titusz örömének, mert mindnyájan felüdítettétek a lelkét. Mert ha dicsekedtem valamivel előtte veletek, nem szégyenültem meg. Hanem ahogyan mindent az igazsághoz híven mondtunk nektek, úgy a Titusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Szíve még jobban vonzódik hozzátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogy félve és remegve fogadtátok őt. Örülök, hogy mindenben teljesen megbízhatom bennetek.