A kegyelem túlárad a bőkezűségben

Az egy éve elkezdett segélygyűjtés még mindig nincs befejezve. Pál nem hajlandó parancsba adni. A makedónokra mutat, akik szegényen és nyomorúságban, Atyánk kegyelméből erejükön felül adakoztak, csak méltányosságot kér a gyülekezetek között, és Tituszt tanúkkal küldi, hogy senki se kérdőjelezhesse meg a pénz útját.

8. fejezet.

Tudtotokra akarjuk adni, testvéreim, Atyánk kegyelmét, amelyet a macedóniai gyülekezeteknek adott. A nagy nyomorúság próbája közben túláradó örömük és mélységes szegénységük a bőkezűség gazdagságában áradt túl. Mert tanúsítom, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is adakoztak, teljesen önként, és erősen kérték tőlünk azt a kegyet, hogy közösséget vállalhassanak a szentek iránti szolgálatban. És nem csak úgy, ahogyan reméltük, hanem először önmagukat adták az Úrnak, azután pedig nekünk, Atyánk akarata szerint. Ezért kértük Tituszt, hogy amint már elkezdte, fejezze is be nálatok a kegyelemnek ezt a munkáját. De amint mindenben kitűntök — hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgóságban és az irántatok való szeretetben —, úgy ebben az adakozásban is legyetek kiválók. Nem parancsként mondom ezt, hanem mások buzgóságán mérem le a ti szeretetetek valódiságát. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: bár gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Véleményt mondok ebben az ügyben, mert ez javatokra válik, hiszen egy évvel ezelőtt ti kezdtetek hozzá elsőként, nemcsak a cselekvéshez, hanem az akaráshoz is. Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt az akarás, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van. Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságotok, hanem az egyenlőség szerint. A mostani időben a ti bőségetek pótolja az ő hiányukat, hogy majd az ő bőségük is pótolja a ti hiányotokat, és így egyenlőség legyen. Amint meg van írva: „Aki sokat szedett, nem volt többlete, aki pedig keveset, annak nem volt hiánya.”

Titusz elküldése buzgó gondoskodással

Hála legyen Atyánknak, aki ugyanazt a buzgó gondoskodást oltotta Titusz szívébe, amely bennem van értetek. Mert nemcsak elfogadta a kérésünket, hanem — mivel maga is igen buzgó — önként indul el hozzátok. Vele együtt elküldtük azt a testvért is, akit minden gyülekezet dicsér az evangélium szolgálatában végzett munkájáért. Sőt, a gyülekezetek útitársunkul is megválasztották ebben az adakozás szolgálatában, amelyet magának az Úrnak dicsőségére és a magunk készségének bizonyságára végzünk. Így akarjuk elkerülni, hogy bárki megszólhasson minket az adakozásnak eme bőséges adománya miatt, amelyet kezelünk, mert arra törekszünk, ami tisztességes, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Elküldtük velük azt a testvérünket is, akit sok mindenben gyakran kipróbáltunk, és buzgónak találtunk, most pedig még sokkal buzgóbb, mivel nagyon bízik bennetek. Ami Tituszt illeti: ő az én társam és munkatársam köztetek; ami pedig a testvéreinket illeti: ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége. Adjátok hát nekik szeretetetek bizonyságát a gyülekezetek előtt, és azt is, hogy méltán dicsekedtünk veletek.