A mi oltalmunk és erősségünk
A karmesternek: Kórah fiaié. Alamót szerint. Ének.
Még ha a föld meginog is, és a hegyek a tengerbe csúsznak, ezen a városon folyó fut át, és lakója van benne. Atyánk íjakat tör el és pajzsokat éget el, amíg a háború véget nem ér, aztán kimondja egyetlen mondatát: csendesedjetek el, és ismerjétek fel.
46 1Atyánk a mi oltalmunk és erősségünk, mindig kéznél levő segítség a nyomorúság idején. 2Ezért nem félünk, ha megrendül is a föld, és hegyek zuhannak a tenger mélyébe, 3ha zúgnak és tajtékoznak is vizei, és remegnek a hegyek a háborgásától.
4Van egy folyó, amelynek ágai megörvendeztetik Atyánk városát, a Felséges szent hajlékát. 5Atyánk benne lakik, azért nem inog meg. Megsegíti Atyánk, mire megvirrad. 6Népek háborognak, országok inognak; felemeli a hangját, és elolvad a föld. 7A mennyei seregek Atyja velünk van, Jákób Istene a mi várunk. a a v7 A „mennyei seregek Atyja” egy héber címet ad vissza, amely a menny egész seregének parancsnokát jelöli – ugyanazt az Atyát, aki népének megingathatatlan erőssége.
8Jöjjetek, lássátok Atyánk tetteit, aki ekkora pusztítást hozott a földre. 9Megszünteti a háborúkat a föld végéig; íjat tör össze, lándzsát zúz szét, a pajzsokat elégeti tűzzel.
10„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Atya! Fölmagasztalnak a nemzetek között, fölmagasztalnak a földön.” b b v10 Más fordítások így olvassák: „tudjátok meg, hogy én vagyok Isten”; az FHB szerint itt az Atya tárja fel a saját nevét, és még a háborgó népeket is arra hívja, hogy hagyjanak fel a küzdelemmel, és ismerjék meg őt mint Atyát.
11A mennyei seregek Atyja velünk van, Jákób Istene a mi várunk.
