A bolond tagadása
A karmesternek: Dávid zsoltára.
A bolond állítását, hogy nincs Isten, gyakorlati, nem elméleti kérdésként kezeli. Atyánk végigvizsgálja az egész emberiséget, van-e, aki megérti, és senkit sem talál. Akik felfalják népét, hirtelen rettegésbe esnek; a zsoltár a Sionról jövő szabadítás utáni vágyakozással zárul.
14 1A bolond ezt mondja szívében: „Nincs Isten.” Romlottak, utálatosak a tetteik, nincs, aki jót tenne.
2Atyánk letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi őt. 3Mindnyájan elfordultak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót tenne, egyetlen sem.
4Hát semmit sem tudnak ezek a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, és sohasem hívják segítségül Atyánkat? 5Ott majd rettegés fogja el őket, mert Atyánk az igazak nemzedékével van. 6Ti gonosztevők meghiúsítanátok a nyomorult terveit, de Atyánk az ő menedéke.
7Bárcsak eljönne a Sionból Izráel szabadulása! Amikor Atyánk jóra fordítja népe sorsát, ujjongjon Jákób, örüljön Izráel!
