Meddig rejtőzöl el?

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Dávid négyszer kérdezi, meddig még: meddig leszek elfelejtve, meddig rejted el előlem arcodat, meddig hordozom a bánatot, meddig lesz felül az ellenség. Helyzetében semmi sem változik. A zsoltár mégis fordulatot vesz Atyja szeretetén, és a már megkapott jóságról szóló énekkel zárul.

13. fejezet.

Meddig felejtesz el, Atyám? Örökké? Meddig rejted el előlem arcodat?

Meddig kell gyötrődnöm gondolataimmal, és bánatot hordoznom a szívemben egész nap? Meddig kerekedik fölém az ellenségem? Tekints rám, és válaszolj, Atyám! Világosítsd meg szememet, különben halálos álomba merülök.

Ellenségem ezt mondja majd: „Legyőztem őt”, és szorongatóim ujjonganak, amikor elesem. Én azonban a te hűséges szeretetedben bíztam; szívem ujjong majd szabadításodnak. Énekelek Atyámnak, mert olyan jó volt hozzám.