Felém fordította fülét

Egy túlélő hálaadása Atyjának. A halál kötelei már szorultak, amikor kiáltott, és meghallgatást nyert, ezért elhatározza, hogy amíg él, hozzá kiált. Megkérdezi, mit adhatna vissza, és a válasza a felemelt pohár és a nyilvánosan teljesített fogadalmak.

116. fejezet.

Szeretem Atyámat, mert meghallja hangomat, könyörgő kiáltásomat. Mivel felém fordította fülét, segítségül hívom, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sír gyötrelmei megragadtak; erőt vett rajtam a nyomorúság és a bánat. Akkor Atyám nevét hívtam segítségül: „Ó, Atyám, kérlek, mentsd meg lelkemet!” Kegyelmes Atyánk és igazságos, Atyánk tele van irgalommal. Atyám megőrzi az együgyűeket; amikor elerőtlenedtem, megmentett engem. Térj meg, lelkem, nyugalmadba, mert Atyám oly jó volt hozzád. Mert megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könnyektől, lábamat az elbukástól. Atyám színe előtt járok az élők földjén. Hittem, még akkor is, amikor ezt mondtam: „Nagy nyomorúságban vagyok”; Ijedtemben ezt mondtam: „Minden ember hazug.” Mivel fizethetek Atyámnak a hozzám való sok jóságáért? Felemelem a szabadulás poharát, és Atyám nevét hívom segítségül. Teljesítem Atyámnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Drága Atyám szemében híveinek halála. Ó, Atyám, valóban a te szolgád vagyok; szolgád vagyok, szolgálóleányod fia. Te oldoztad fel bilincseimet. Hálaáldozatot mutatok be neked, és Atyám nevét hívom segítségül. Teljesítem Atyámnak tett fogadalmaimat egész népe előtt, Atyám házának udvaraiban, közötted, Jeruzsálem. Halleluja!