Tiéd a dicsőség

A gúnyos kérdésre – „Hol van az ő Istenük?” – a zsoltár összehasonlítással felel. A bálványoknak van szájuk, szemük és fülük, de semmire sem képesek velük, és készítőik éppolyan élettelenné válnak, mint amit készítettek. Három csoport kap felszólítást, hogy inkább Atyánkban bízzon: Izrael, Áron háza és mindazok, akik félik őt.

115. fejezet.

Ne nekünk, Atyánk, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget hűséges szeretetedért és hűségedért!

Miért mondanák a népek: „Hol van hát az ő Istenük?” Atyánk a mennyben van; megtesz mindent, amit akar. Bálványaik ezüst és arany, emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem beszélnek; van szemük, de nem látnak; van fülük, de nem hallanak; van orruk, de nem szagolnak; van kezük, de nem tapintanak; van lábuk, de nem járnak; és torkukból nem jön hang. Hasonlóvá lesznek hozzájuk, akik készítik őket, és mindenki, aki bennük bízik.

Izráel, bízzál Atyánkban! Ő a segítségük és pajzsuk. Áron háza, bízzál Atyánkban! Ő a segítségük és pajzsuk. Akik félitek Atyánkat, bízzatok benne! Ő a segítségük és pajzsuk.

Atyánk megemlékezett rólunk, meg fog áldani minket. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát; megáldja azokat, akik félik Atyánkat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

Szaporítson meg titeket Atyánk egyre jobban, titeket és gyermekeiteket! Áldjon meg titeket Atyánk, aki az eget és a földet alkotta!

A menny Atyánk mennye, de a földet az embereknek adta. Nem a halottak dicsérik Atyánkat, sem azok, akik a csend honába szállnak. De mi áldjuk Atyánkat mostantól fogva mindörökké. Halleluja!