Izráel kivonul Egyiptomból
A kivonulás szinte komédiaként elbeszélve: a tenger egy pillantást vet, és elfut, a Jordán visszahúzódik, a hegyek szökellnek, mint a kosok. A zsoltár aztán kérdőre vonja őket – miért futottatok el? –, és a válasz Atyánk jelenléte, amely a sziklát vízzé változtatta.
114 1Amikor Izráel kijött Egyiptomból, Jákób háza az idegen nyelvű nép közül, 2Júda lett Atyánk szentélye, Izráel az ő birodalma.
3Látta ezt a tenger, és elfutott, a Jordán visszafordult. 4A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál? Mi lelt téged, Jordán, hogy visszafordultál? 6Mi lelt titeket, hegyek, hogy ugrándoztatok, mint a kosok? Mi lelt titeket, halmok, hogy ugrándoztatok, mint a bárányok?
7Remegj, föld, a felséges Atya színe előtt, Jákób Istenének színe előtt, 8aki a sziklát vizes tóvá változtatta, a kovakövet buzgó forrássá.
