Amit a bányász nem tud kiásni

A bányászok sziklán át vágnak alagutat ezüstért és zafírért, oda is elmennek, ahová sólyom sem pillantott. De a bölcsességet nem lehet kibányászni vagy megvenni; a mélység és a tenger azt mondja: nincs itt. Csak Isten tudja a helyét, és ezt mondta az embernek: féld Istent, kerüld a rosszat.

28. fejezet.

„Bizony van bányája az ezüstnek, és helye, ahol az aranyat finomítják. A vasat a porból nyerik, a rezet pedig a kőből olvasztják ki. Az ember határt szab a sötétségnek, a legvégső határig kutat érc után a homályban és a mély árnyékban. Aknát mélyít messze onnan, ahol emberek laknak, olyan helyeken, ahol láb még sosem járt; ott függenek és lengenek, mindenkitől távol. A föld — belőle terem az élelem, mélye mégis úgy felfordul, mintha tűz járta volna át. Kövei zafírt rejtenek, pora pedig aranyat rejt. Olyan ösvény ez, amelyet nem ismer ragadozó madár, amelyet sólyom szeme sosem látott. Büszke vadak nem taposták, oroszlán sem járta be soha. Az ember kovakőre teszi a kezét, és tövüknél forgatja fel a hegyeket. Csatornákat vág a sziklákon át, és szeme meglát minden drága kincset. Elzárja a szivárgó patakokat, és napvilágra hozza a rejtett dolgokat.

„De a bölcsesség — hol található? És hol van az értelem helye? Az ember nem ismeri az értékét, és nem található az élők földjén. A mélység ezt mondja: »Nincs bennem«, a tenger pedig ezt mondja: »Nincs nálam.« Nem lehet megvásárolni a legfinomabb arannyal, és ára nem mérhető ki ezüstben. Nem mérhető fel Ofír aranyával, drága ónixszal vagy zafírral. Arany és kristály nem ér fel vele, és nem cserélhető el színarany edényekért. Korallt és kristályt említeni sem érdemes; a bölcsesség ára felülmúlja a rubinokét. Kús topáza nem ér fel vele, és nem mérhető fel színarannyal.

„Honnan jön hát a bölcsesség? És hol van az értelem helye? Rejtve van minden élő szeme elől, elrejtve még az ég madarai elől is. A Pusztulás és a Halál ezt mondja: »Fülünkkel hírét hallottuk.«

„Isten érti az utat, amely hozzá vezet, és tudja, hol a helye. Mert ő a föld széléig tekint, és lát mindent az ég alatt. Amikor megadta a szélnek a súlyát, és kimérte a vizeket, amikor törvényt szabott az esőnek, és utat a mennydörgő villámnak, akkor meglátta a bölcsességet, és hirdette; megalapozta és kifürkészte.

És ezt mondta az embernek: »Az Istenfélelem — az a bölcsesség, a gonosztól elfordulni pedig az értelem.«”