Jézus, aki hatalmas a szabadításra
Edomból jön valaki vérfoltos ruhában: egyedül taposta a sajtót, senki sem segített neki. Aztán az emlékezés gyengédre fordul: Atyánk szorongott népe minden szorongásában, és hordozta őket, amíg meg nem szomorították Lelkét. A végén azt kérdezi, hová lett az ő irgalma.
63 1Ki az, aki Edómból jön, vérvörös ruhában Bocrából, aki fenséges az öltözetében, és nagy erejében lépdel? „Én vagyok az, aki igazságot hirdetek, hatalmas a szabadításra.” a a v1 János apostol látta Jézust, aki vérbe mártott ruhába öltözve taposta Atyja haragjának borsajtóját – Jelenések 19:11-15.
2Miért vörös az öltözeted, és miért olyan a ruhád, mint azé, aki a borsajtóban tapos?
3„Egyedül tapostam a borsajtót, a népek közül senki sem volt velem; összezúztam őket haragomban, és eltapostam őket felindulásomban; vérük a ruhámra fröccsent, és beszennyeztem az egész öltözetemet. 4Mert a megtorlás napja volt a szívemben, és eljött megváltottaim esztendeje. 5Körülnéztem, de nem volt, aki segítsen; megdöbbentem, hogy senki sem támogatott; ezért a saját karom szerzett szabadulást, és haragom támogatott engem. 6Eltapostam a népeket haragomban; megrészegítettem őket felindulásomban, és a földre ontottam a vérüket.”
Elbeszélem Atyánk szeretetét
7Elbeszélem Atyánk hűséges szeretetét, az ő dicséretét, mindaz szerint, amit tett értünk, és nagy jóságát, amelyet Izráel házával tett, irgalma szerint, gazdag hűséges szeretete szerint.
8Mert ezt mondta: „Bizony, ők az én népem, fiak, akik nem lesznek hűtlenek.” És Szabadítójuk lett.
9Minden nyomorúságukban ő is szenvedett, és jelenlétének követe megszabadította őket; szeretetében és irgalmában váltotta meg őket; felemelte és hordozta őket a hajdani napokban mindvégig. 10De ők fellázadtak, és megszomorították Szentlelkét; ezért elfordult, és ellenségükké lett, és ő maga harcolt ellenük. 11Akkor visszaemlékezett a hajdani napokra, Mózesre és népére. Hol van, aki kihozta őket a tengerből nyájának pásztoraival? Hol van, aki Szentlelkét adta közéjük, 12aki kinyújtotta dicsőséges karját Mózes jobbján, aki kettéválasztotta a vizeket előttük, hogy örök nevet szerezzen magának, 13aki átvezette őket a mélységeken? Mint a ló a pusztában, nem botlottak meg. 14Mint a jószág, amely levonul a völgybe, úgy adott nekik nyugalmat Atyánk Lelke. Így vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.
Tekints le a mennyből
15Tekints le a mennyből, és nézd, szent és dicsőséges hajlékodból. Hol van buzgóságod és hatalmas tetteid? Szíved indulatát és irgalmadat visszatartod tőlem. 16Mert te vagy a mi Atyánk, hiszen Ábrahám nem ismer minket, és Izráel nem ismer el minket; te vagy a mi Atyánk; Megváltónk ősidőktől fogva – ez a te neved. 17Miért engeded, Atyánk, hogy letérjünk utaidról, és miért keményíted meg a szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj vissza szolgáidért, örökséged törzseiért. 18Rövid ideig birtokolta szent néped; ellenségeink eltaposták szentélyedet. 19Olyanokká lettünk, akiken sohasem uralkodtál, akiket nem neveznek a te nevedről.
