Nem hallgatok

Valaki nem hajlandó hallgatni, amíg Jeruzsálem szabadulása láthatóvá nem lesz, és őröket állít, hogy éjjel-nappal ostromolják Atyánkat. Nevei megváltoznak: nem Elhagyott és Pusztaság többé, hanem Gyönyörűségem Benne és Férjnél Levő. Atyja úgy örül neki, ahogy a vőlegény örül.

62. fejezet.

Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom, amíg igazsága föl nem ragyog, mint a hajnal, és szabadulása, mint a lángoló fáklya. A népek meglátják igazságodat, és minden király a dicsőségedet; és új néven neveznek majd, amelyet maga Atyánk ad neked. Ékes korona leszel Atyánk kezében, királyi fejdísz Atyánk kezében. Nem neveznek többé Elhagyottnak, és országodat sem mondják Pusztaságnak; hanem Hefcibának neveznek – Benne gyönyörködöm –, és országodat Beulának – Férjnél –; mert Atyánk szíve gyönyörködik benned, és országod férjhez megy. Mert ahogy az ifjú elveszi a fiatal leányt, úgy vesznek el téged a fiaid; és ahogy a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy örül majd neked Atyád.

Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam; egész nap és egész éjjel soha nem hallgatnak. Ti, akik Atyánkat emlékeztetitek, ne nyugodjatok, és ne hagyjatok neki nyugtot, amíg helyre nem állítja Jeruzsálemet, és dicséretté nem teszi az egész földön.

Jobbjára esküdött Atyánk, és hatalmas karjára: „Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek, és nem isszák idegenek a mustot, amelyért fáradtál; hanem akik betakarítják, azok eszik meg, és dicsérik Atyánkat, és akik összegyűjtik, azok isszák meg szentélyem udvaraiban.”

Menjetek át, menjetek át a kapukon! Készítsétek a nép útját! Töltsétek, töltsétek fel az országutat; takarítsátok el a köveket; emeljetek zászlót a népek fölé!

Íme, Atyánk hirdette a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: „Íme, jön a szabadulásod; íme, vele van a jutalma, és előtte a fizetsége.” ^a

És így nevezik majd őket: Szent nép, Atyánk megváltottai; téged pedig így neveznek: Keresett, El Nem Hagyott Város.