Dávid kiáltása szabadulásért

Dávid siggájónja, amelyet Atyánknak énekelt a benjámini Kús miatt.

Amikor a benjáminita Kús megvádolja, Dávid esküt tesz: ha rosszal fizetett a barátjának, tiporja őt ellensége a porba. Kéri Atyját, a szíveket vizsgáló Bírát, hogy cselekedjék, és nézi, ahogy az erőszakosok saját vermükbe esnek.

7. fejezet.

Atyám, hozzád menekülök; ments meg mindazoktól, akik üldöznek, és szabadíts meg, nehogy széttépjen, mint az oroszlán, és darabokra szaggasson, hogy senki meg ne mentsen. Atyám, ha ezt tettem – ha vétek tapad a kezemhez, ha szövetségesemnek gonosszal fizettem, vagy ok nélkül kifosztottam ellenségemet, akkor üldözzön az ellenség, és érjen utol, tiporja földre az életemet, és fektesse a porba dicsőségemet.

Kelj fel, Atyám, haragodban; emelkedj fel ellenségeim dühével szemben; ébredj fel értem – te ítéletet rendeltél el. Gyűljön köréd a népek gyülekezete; ülj a magasba fölöttük. Atyánk ítéli a népeket. Szolgáltass nekem igazságot, Atyám, igazságom szerint, és feddhetetlenségem szerint, amely bennem van. Vess véget a bűnösök gonoszságának, de erősítsd meg az igazat – te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Atya. Pajzsom az Atyám, aki megszabadítja az igaz szívűeket. Atyánk igazságos bíró, Isten, aki nap mint nap haragra gerjed. Ha valaki meg nem tér, Atyánk megélesíti kardját; kifeszítette íját, és készen tartja. Elkészítette halálos fegyvereit; nyilait tüzes nyilakká teszi. Íme, a bűnös gonoszsággal viselős; bajt fogan, és hazugságot szül. Vermet ás, és mélyre vájja, de beleesik a gödörbe, amelyet csinált. Baja visszaszáll a saját fejére; erőszaka a saját koponyájára hull. Hálát adok Atyámnak az igazságáért, és zengem Atyám, a Magasságos nevét.