Mily felséges a neved!
A karmesternek: a gittít szerint. Dávid zsoltára.
Az éjszakai eget nézve a zsoltáros azt kérdezi, miért figyelne a hold és a csillagok Alkotója egyáltalán ilyen kicsiny teremtményekre. A válasz nem az, hogy az ember nagy, hanem hogy Atyánk dicsőséggel koronázta meg, és kezébe adta alkotásait.
8 1Ó, uralkodó Atyánk, mily felséges a neved az egész földön! Dicsőségedet az egek fölé helyezted. 2Gyermekek és csecsemők szájából erőt szereztél ellenségeid miatt, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. 3Amikor látom egedet, ujjaid alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket te helyeztél el, 4micsoda az ember, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondot viselsz rá? a a v4 A Zsidókhoz írt levél szerzője ezeket a szavakat Jézusra alkalmazza – az Emberfiára, akit rövid időre kisebbé tett az angyaloknál, majd dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg (Zsidók 2,6–9). 5Mégis kevéssel tetted kisebbé a mennyei lényeknél, és dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg. 6Uralmat adtál neki kezed alkotásai fölött, mindent a lába alá vetettél: 7minden juhot és ökröt, és a mezei vadakat is, 8az ég madarait és a tenger halait, mindazt, ami a tengerek ösvényein jár. 9Ó, uralkodó Atyánk, mily felséges a neved az egész földön!
