Bűnöm súlya
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
Betegen, gennyedő sebekkel, barátaitól elhagyatva, miközben ellenségei összeesküvést szőnek, Dávid saját bűnére vezeti vissza állapotát, és nem felesel vádlóival. Hallgat, mint a süket, és Atyjára vár, az egyetlenre, akitől választ remél.
38 1Atyám, ne feddj meg haragodban, és ne fenyíts meg indulatodban! 2Mert nyilaid mélyen belém hatoltak, és rám nehezedett a kezed. 3Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs épség csontjaimban vétkem miatt.
4Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként túl nehezek nekem. 5Sebeim bűzlenek és gennyeznek balgaságom miatt. 6Meggörnyedtem, mélyen meghajoltam; egész nap gyászban járok. 7Mert derekam égő fájdalommal van tele, és nincs épség testemen.
8Megdermedtem, és teljesen összetörtem; szívem háborgása miatt sóhajtozom. 9Uram, Atyám, előtted van minden vágyakozásom, és sóhajtásom nincs elrejtve előled. 10Hevesen dobog a szívem, elhagyott az erőm, és szemem világa is eltűnt. 11Barátaim és társaim távol maradnak csapásomtól, és legközelebbi rokonaim is messze állnak.
12Akik életemre törnek, tőrt vetnek nekem; akik vesztemet akarják, pusztulásról beszélnek, és egész nap csalárdságot terveznek. 13De én olyan vagyok, mint a süket, aki nem hall, mint a néma, aki nem nyitja ki a száját. 14Olyan lettem, mint aki nem hall, akinek nincs felelet a szájában. 15De rád várok, Atyám; te felelsz majd, Uram, Atyám.
16Mert ezt mondtam: „Soha ne ujjongjanak felettem azok, akik fennhéjáznak ellenem, amikor meginog a lábam!” 17Mert már-már elesem, és fájdalmam szüntelen előttem van. 18Megvallom bűnömet, gyötör a vétkem. 19De ellenségeim elevenek és erősek, és sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20Akik rosszal fizetnek a jóért, vádolnak engem, mert a jóra törekszem. 21Ne hagyj el engem, Atyám; ne légy távol tőlem, Atyám! 22Siess a segítségemre, Uram, Atyám, szabadításom!