Emlékezz, Atyánk
A túlélők együtt szólalnak meg, és sorra veszik, mi maradt: a saját vizüket pénzért veszik, szolgák uralkodnak rajtuk, asszonyokat gyaláztak meg, véneket aláztak meg, a tánc gyászra fordult. Megvallják a bűnt, megvallják, hogy Atyánk örökké uralkodik, aztán megkérdezik, miért feledkezik meg róluk. Válasz nem érkezik.
5 1Emlékezz, Atyánk, mi történt velünk; tekints ránk, és lásd gyalázatunkat. 2Örökségünk idegenekre szállt, otthonaink jövevényekre. 3Árvák lettünk, apátlanok; anyáink olyanok, mint az özvegyek. 4Pénzért isszuk a saját vizünket, a tűzifáért is fizetnünk kell. 5Üldözőink a nyakunkban vannak; kimerültünk, és nincs nyugtunk. 6Behódoltunk Egyiptomnak és Asszíriának, csak hogy jóllakjunk kenyérrel. 7Atyáink vétkeztek, és már nincsenek; mi pedig hordozzuk büntetésüket. 8Szolgák uralkodnak rajtunk; senki sincs, aki kiszabadítana a kezükből. 9Életünket kockáztatva szerezzük kenyerünket a pusztában fenyegető kard miatt. 10Bőrünk forró, mint a kemence, perzseli az éhínség égető heve. 11Asszonyokat gyaláztak meg a Sionon, szüzeket Júda városaiban. 12Fejedelmeket akasztottak fel a kezüknél fogva, a vének nem kapnak tiszteletet. 13Ifjak gyötrődnek a malomkőnél, fiúk tántorognak a fakötegek alatt. 14A vének elhagyták a városkaput, az ifjak a zenéjüket. 15Szívünk öröme megszűnt; táncunk gyásszá változott. 16Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17Ezért lett beteg a szívünk, ezek miatt homályosult el a szemünk. 18Mert a Sion hegye pusztán hever, sakálok kószálnak rajta.
19Te, Atyánk, örökké trónolsz; trónod nemzedékről nemzedékre megmarad. 20Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el oly sok napon át? 21Téríts magadhoz minket, Atyánk, és megtérünk; újítsd meg napjainkat, mint egykor voltak, a a v21 A pusztulás minden kiáltása után a Siralmak azzal zárul, hogy az egyetlen dolog után nyúl, amely meggyógyíthatja — hogy visszatérhessen az Atyához. Az egész könyv efelé hajlik: gyere haza. 22hacsak teljesen el nem vetettél minket, és mérték nélkül nem haragszol ránk.
