Abrám elhívása
Atyánk azt mondja Abrámnak, hogy hagyjon hátra mindent, ami ismerős, egy meg nem nevezett földért, és olyan áldást ígér, amely a föld minden nemzetségéhez eljut. Abrám hetvenöt évesen útnak indul. Aztán az éhínség Egyiptomba hajtja, ahol a húgának adja ki Szárajt, hogy életben maradjon.
12 1Atyánk ezt mondta Abrámnak: „Menj el földedről, rokonaid közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem a nevedet, hogy áldás légy. 3Megáldom azokat, akik téged áldanak, de aki téged átkoz, azt megátkozom; és általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” a a v3 Pál ezt a verset az Ábrahámnak előre hirdetett evangéliumnak nevezi – a föld minden nemzetsége őáltala nyer áldást, és ez Jézusban teljesedik be (Galata 3,8).
4Abrám elindult, ahogy Atyánk mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor eljött Háránból. 5Abrám magával vitte feleségét, Szárajt, unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amelyet gyűjtöttek, és a szolgákat, akikre Háránban tettek szert, és elindultak Kánaán földjére, és meg is érkeztek Kánaán földjére. 6Abrám átvonult azon a földön egészen Sikem helyéig, Móré tölgyéig. Akkor még a kánaániak éltek azon a földön.
7Akkor megjelent Atyánk Abrámnak, és ezt mondta: „Utódodnak adom ezt a földet.” Abrám pedig oltárt épített ott Atyánknak, aki megjelent neki. b b v7 Pál az itteni „utód” szót egyetlen leszármazottra – Jézusra – érti, aki által az Ábrahámnak adott áldás minden néphez eljut (Galata 3,16).
8Onnan a Bételtől keletre fekvő hegyvidékre vonult, és felverte a sátrát úgy, hogy Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett. Oltárt épített ott Atyánknak, és segítségül hívta Atyánk nevét. 9Azután Abrám tovább vándorolt a Negev felé.
Éhínség és az út Egyiptomba
10Mivel éhínség támadt azon a földön, Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. 11Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: „Tudom, hogy szép asszony vagy. 12Ha meglátnak az egyiptomiak, ezt mondják majd: »Ez a felesége«, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13Mondd, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak teérted.”
14Amikor Abrám megérkezett Egyiptomba, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony. 15Meglátták a fáraó főemberei is, dicsérték a fáraó előtt, úgyhogy az asszonyt elvitték a fáraó palotájába. 16Abrámmal pedig jól bánt az asszonyért, és lett neki juha, marhája, hím és nőstény szamara, szolgája, szolgálóleánya és tevéje. 17Atyánk azonban súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót és háza népét Száraj, Abrám felesége miatt. 18Ekkor a fáraó magához hívatta Abrámot, és ezt mondta: „Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy a feleséged? 19Miért mondtad, hogy »A húgom«, hogy feleségül vegyem? Most hát itt a feleséged, fogd, és menj!”
20A fáraó parancsot adott embereinek Abrám felől, és azok elbocsátották őt feleségével és mindenével együtt.
