Mózes a pusztában
Mózes a távoli pusztában pásztorkodik, amikor odafordul egy csipkebokorhoz, amely ég, de nem emésztődik meg. Atyánk azt mondja, látta a szenvedést, hallotta a kiáltást, és alászállt, hogy megmentsen – és Mózest küldi. Amikor nevét kérdezik, így felel: VAGYOK, AKI VAGYOK.
3 1Mózes az apósának, Jetrónak, Midján papjának a nyáját legeltette. A nyájat a puszta túlsó széléhez terelte, és eljutott a Hórebhez, Atyánk hegyéhez. 2Ott megjelent neki Atyánk angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Mózes odanézett: a csipkebokor lángolt, de nem égett el. 3Mózes ezt mondta: „Hadd menjek oda, és nézzem meg ezt a különös látványt, hogy miért nem ég el a csipkebokor.”
4Amikor Atyánk látta, hogy Mózes odament megnézni, megszólította a csipkebokor közepéből: „Mózes! Mózes!” Mózes így felelt: „Itt vagyok.”
5Atyánk ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a föld, amelyen állsz.” 6Majd ezt mondta: „Én vagyok a te Atyád, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.” Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni Atyánkra.
7Akkor Atyánk ezt mondta: „Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltásukat a sanyargatóik miatt, mert ismerem a fájdalmukat. 8Le is szálltam, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, a tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a periziek, a hivviek és a jebúsziak helyére. 9Most már feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam, hogyan nyomorgatják őket az egyiptomiak. 10Most azért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy kihozd népemet, Izráel fiait Egyiptomból.”
11Mózes ezt mondta Atyánknak: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?”
12Atyánk ezt felelte: „Én veled leszek. Ez lesz a jele annak, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok tisztelni Atyátokat.”
13Mózes ezt mondta Atyánknak: „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: »Atyáitok Istene küldött hozzátok«, és megkérdezik tőlem: »Mi a neve?« – mit mondjak nekik?”
14Atyánk ezt mondta Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.” Majd így szólt: „Mondd ezt Izráel fiainak: »A VAGYOK küldött engem hozzátok.«” a a v14 Amikor Jézus ezt mondta: „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (János 8:58), éppen azt a nevet mondta ki, amelyet Atyánk itt adott Mózesnek. 15Atyánk még ezt is mondta Mózesnek: „Mondd ezt Izráel fiainak: »Atyátok – Ábrahám, Izsák és Jákób Istene – küldött engem hozzátok.« Ez az én nevem mindörökké, és így emlékeznek rám nemzedékről nemzedékre.” 16Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd meg nekik: Atyátok – Ábrahám, Izsák és Jákób Istene – megjelent nekem, és ezt mondta: Számon tartottalak titeket, és láttam, mit tesznek veletek Egyiptomban, 17És megígértem, hogy felviszlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a periziek, a hivviek és a jebúsziak földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. 18Ők majd hallgatnak a szavadra. Te pedig Izráel véneivel együtt menj be Egyiptom királyához, és mondjátok neki: „A héberek Atyja találkozott velünk. Most engedd meg, hogy háromnapi útra menjünk a pusztába, hogy áldozzunk Atyánknak. 19De tudom, hogy Egyiptom királya nem engedi, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. 20De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindazokkal a csodákkal, amelyeket véghezviszek benne; akkor majd elbocsát titeket. 21És jóindulatra indítom az egyiptomiakat ez iránt a nép iránt, úgyhogy amikor elmentek, nem mentek el üres kézzel. 22Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és a házában lakó asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és öltöztessétek fel velük a fiaitokat és a leányaitokat. Így fosztjátok ki az egyiptomiakat.” b b v22 Izráel gazdagon vonul ki Egyiptomból, és ezzel beteljesedik az Atya Ábrahámnak tett ígérete az 1Mózes 15:14-ben.
