Az angyal kijelentése

Kihirdetik Babilon bukását, és egy hang kihívja belőle Atyánk népét, mielőtt lesújtanak rá a csapásai. Királyok, kereskedők és hajósok messziről nézik, és gyászolnak, de nem őt gyászolják, hanem az elveszett kereskedést. A zene, a lámpafény és a menyegzői hangok ott örökre elnémulnak.

18. fejezet.

Ezután láttam, hogy egy másik angyal leszáll a mennyből; nagy hatalma volt, és dicsőségétől kigyúlt a föld. Hangosan így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok otthonává lett, minden tisztátalan lélek tanyájává, minden tisztátalan madár tanyájává, minden tisztátalan és gyűlölt vadállat tanyájává. Mert paráznasága szenvedélyének borából ivott minden nép; a föld királyai paráználkodtak vele, és a föld kereskedői meggazdagodtak az ő fényűzésének hatalmából.”

Majd egy másik hangot hallottam a mennyből: „Menjetek ki belőle, népem, hogy ne legyetek részesek a bűneiben, és ne kapjatok a csapásaiból;

mert bűnei az égig tornyosultak, és Atyánk megemlékezett a gonoszságairól. Fizessetek meg neki úgy, ahogyan ő fizetett, és duplán fizessetek neki azért, amit tett; a pohárba, amelyet ő kevert, keverjetek neki kétszeres adagot. Amennyire dicsőítette magát, és fényűzésben élt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki; mert ezt mondja szívében: »Királynőként ülök a trónon; nem vagyok özvegy, és gyászt sosem látok.« Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapásai – halál, gyász és éhínség –, őt pedig a tűz emészti meg; mert hatalmas Atyánk, aki megítélte őt.”

A föld királyai, akik paráználkodtak vele, és fényűzésben éltek vele, sírnak és jajgatnak miatta, amikor látják égésének füstjét. Távol megállva, gyötrelmétől rettegve ezt mondják: „Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egyetlen óra alatt eljött az ítéleted.” A föld kereskedői sírnak és gyászolnak miatta, mert árujukat többé senki sem veszi meg. Aranyat, ezüstöt, drágakövet, gyöngyöt, finom gyolcsot, bíbort, selymet, skarlátot; mindenféle illatos fát, mindenféle elefántcsont tárgyat, drága fát, bronzot, vasat, márványt. Fahéjat, fűszert, füstölőszert, mirhát, tömjént, bort, olívaolajat, finomlisztet, búzát, marhát, juhot, lovat, kocsikat, emberi testeket és lelkeket.

„Az érett gyümölcs, amelyre a lelked vágyott, eltűnt tőled; minden gazdagságod és pompád elveszett, és soha többé nem találják meg.” Ezeknek az áruknak a kereskedői, akik meggazdagodtak belőle, távol megállnak, gyötrelmétől félve, sírva és gyászolva, és ezt mondják: „Jaj, jaj a nagy városnak, amely finom gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyönggyel ékesítette magát! Egyetlen óra alatt elpusztult ennyi gazdagság.” Minden hajóskapitány, mindenki, aki a tengereken hajózik, a tengerészek és mind, akik a tengerből élnek, távol megálltak, és így kiáltottak, amikor látták égésének füstjét: „Melyik város volt valaha a nagy városhoz hasonló?” Port szórtak a fejükre, és sírva, gyászolva így kiáltottak: „Jaj, jaj a nagy városnak, amelynek gazdagságából meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren! Egyetlen óra alatt elpusztult.” Örülj neki, menny, és ti szentek, apostolok és próféták! Mert Atyánk igazságot szolgáltatott nektek vele szemben.

Egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ ragadott fel, és a tengerbe dobta, ezt mondva: „Így vetik le hatalmas erővel a nagy várost, Babilont, és soha többé nem találják meg. Hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja soha többé nem hallatszik benned. Semmiféle mesterség mestere nem található többé benned. A malom hangja soha többé nem hallatszik benned. Lámpás fénye soha többé nem világít benned. Vőlegény és menyasszony hangja soha többé nem hallatszik benned. Mert kereskedőid a föld nagyjai voltak, és varázslásod tévesztette meg az összes népet. És benne találták meg a próféták és a szentek vérét, és mindazokét, akiket megöltek a földön.”