Lelkem csendben vár

A karmesternek: Jedútún szerint. Dávid zsoltára.

Dávid csendben, egyedül Atyjára vár, miközben mások úgy rontanak rá, mint egy megdőlt falra: fennhangon áldják, magukban átkozzák. Megméri az alacsony sorsúakat és a hatalmasokat is, és könnyebbnek találja őket a leheletnél, aztán mindenki mást is arra hív, hogy öntse ki a szívét.

62. fejezet.

Csak Atyámra vár csendben a lelkem; tőle jön a szabadulásom. Csak ő a kősziklám és szabadulásom, erős váram; nem rendülök meg soha igazán. Meddig támadtok még egy embert, ledöntve őt, mint egy megdőlt falat, mint egy ingatag kerítést? Csak azt tervezik, hogy letaszítsák magas helyéről; gyönyörködnek a hazugságban. Szájukkal áldanak, de magukban átkozódnak.

Csak Atyámra, lelkem, várj csendben, mert tőle van reménységem. Csak ő a kősziklám és szabadulásom, erős váram; nem rendülök meg. Atyámon nyugszik szabadulásom és dicsőségem; erős kősziklám, menedékem Atyámban van. Bízzatok benne mindenkor, emberek; öntsétek ki szíveteket előtte; Atyánk a mi menedékünk.

Bizony, az alacsony sorúak csak lehelet, a hatalmasok csak csalóka ábránd; a mérlegen felszállnak – együtt könnyebbek a leheletnél. Ne bízzatok zsarolásban; ne reménykedjetek hiába rablásban; ha gyarapszik a gazdagság, ne csüngjön rajta a szívetek. Egyszer szólt Atyánk; kétszer hallottam ezt: hogy Atyánké a hatalom, ^a és tiéd, fenséges Atyám, a szövetségi szeretet. Mert te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.