Utánad szomjazom

Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában volt.

Júda pusztájában íródott, ahol a szomjúság szó szerinti. Dávid átviszi a lelkére: egész teste úgy vágyik Atyjára, ahogy a száraz föld a vízre, és a szövetséges szeretetet magánál az életnél is jobbnak mondja, miközben az éjszakai őrváltások alatt is rá emlékezik.

63. fejezet.

Atyám, te vagy az én Atyám; teljes szívemből kereslek. Lelkem utánad szomjazik, egész testem utánad vágyakozik a kiszáradt, kopár földön, ahol nincs víz. Így tekintettem rád a szentélyben, és láttam hatalmadat és dicsőségedet. Mivel hűséges szereteted jobb az életnél, ajkam téged dicsér. Ezért áldalak, amíg élek, nevedben emelem fel kezemet. Lelkem jóllakik, mint a legfinomabb falatokkal, és ujjongó ajakkal dicsér téged a szám.

Amikor rád emlékezem fekvőhelyemen, és rád gondolok az éjszaka hosszú óráin át. Mert te voltál segítségem, és szárnyaid árnyékában ujjongok. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod erősen tart engem.

De akik az életemet el akarják pusztítani, a föld mélységébe süllyednek. Kardélre jutnak, sakálok eledelévé lesznek. A király pedig Atyánkban örvendezik; ujjong mindenki, aki Atyánkra esküszik, mert a hazugok szája elnémul.