Kardként élesített nyelvek

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Itt a beszéd a fegyver — kardként élesített nyelvek, keserű szavak, amelyeket lesből lőnek egy feddhetetlenre olyan cselszövők, akik biztosak benne, hogy tervüket senki sem látja. Atyánk egyetlen nyila felel rá, és saját nyelvük dönti el őket.

64. fejezet.

Hallgasd meg hangomat, Atyám, panaszomban; őrizd meg életemet az ellenség rettenetétől. Rejts el a gonoszok titkos cselszövése elől, a gonosztevők zajongó tömege elől. Nyelvüket élesítik, mint a kardot; keserű szavaikat nyílként célozzák, hogy rejtekből lőjenek a feddhetetlenre; hirtelen lőnek rá, félelem nélkül. Kitartanak gonosz szándékuk mellett; arról beszélnek, hogy csapdákat rejtenek el, és ezt mondják: „Ki látja meg őket?”

Igazságtalanságot terveznek, és ezt mondják: „Tökéletes tervet eszeltünk ki.” Az ember belső gondolatai és szíve mélységesek. Atyánk pedig nyíllal lövi meg őket; hirtelen megsebesülnek. Elbuktatják őket; saját nyelvük fordul ellenük; megcsóválja a fejét mindenki, aki látja őket.

Akkor félni fog mindenki; hirdetik Atyánk tettét, és elgondolkodnak azon, amit cselekedett. Örüljön az igaz Atyánkban, és keressen nála menedéket; ujjongjon mindenki, akinek igaz a szíve!