Kiáltás a föld széléről

A karmesternek: húros hangszerre. Dávidé.

Ima a föld széléről egy embertől, akinek szíve elcsügged; azt kéri Atyjától, hogy vezesse egy nála magasabb sziklára. Nem látogatást szeretne, hanem ott lakást — sátradban mindörökké —, és hosszú életet a királynak.

61. fejezet.

Halld meg kiáltásomat, Atyám, figyelj imádságomra! A föld széléről kiáltok hozzád, amikor elcsügged a szívem; vezess el a kősziklára, amely magasabb nálam. Mert te voltál az oltalmam, erős torony az ellenséggel szemben.

Szeretnék örökké a sátradban lakni, és szárnyaid oltalmában elrejtőzni. Mert te, Atyám, meghallottad fogadalmaimat; nekem adtad azok örökségét, akik félik a nevedet. Növeld a király életének éveit, nemzedékeken át tartsanak az évei! Trónoljon Atyánk előtt örökké; rendeld mellé szövetséges szeretetedet és hűségedet, hogy őrizzék őt! Akkor mindig zengem a neved dicséretét, és nap mint nap teljesítem fogadalmaimat.