Amikor a föld meginog lábunk alatt
A karmesternek: a „Szövetség lilioma” dallamára. Dávid arany zsoltára, tanításra, amikor Arám-Naharaim és Arám-Cóbá ellen harcolt, és amikor Jóáb visszatért, és levágott tizenkétezer edómitát a Sós-völgyben.
Egy vereség után a nemzet kimondja nyíltan: elvetettél minket, megrendítetted és meghasítottad a földet, olyan bort adtál, amelytől tántorgunk. A válasz Atyánk saját büszke tulajdonjoga Sikem, Móáb és Edóm felett, és egyetlen ítélet: hiábavaló az emberi segítség.
60 1Atyánk, elvetettél minket; áttörted védelmünket; haragudtál – most állíts helyre minket! 2Megrendítetted a földet, meghasítottad. Gyógyítsd be repedéseit, mert inog. 3Kemény dolgokat láttattál népeddel; olyan bort adtál innunk, amelytől megtántorodtunk. 4Zászlót adtál azoknak, akik félnek téged, hogy köréje gyűljenek az íjjal szemben. a a v4 Az „íjjal szemben” az ellenséges támadással való szembenézést jelenti – olyan zászló, amely köré az ellenség tüze alatt lehet gyülekezni.
5Hogy szeretteid megszabaduljanak, ments meg jobb kezeddel, és válaszolj nekünk!
6Atyánk így szólt szentségében: „Ujjongani fogok; felosztom Sikemet, és kimérem a Szukkót völgyét. 7Enyém Gileád, és enyém Manassé; Efraim a fejem sisakja, Júda a jogarom. 8Moáb a mosdótálam; Edómra vetem a sarumat; Filisztea fölött diadalt kiáltok.” b b v8 Egy saru vetése egy terület fölé ősi jelképes cselekedet volt, amellyel valaki a tulajdonjogot és az uralmat igényelte magának.
9Ki visz el engem a megerősített városba? Ki vezet el Edómba? 10Nem vetettél-e el minket, Atyánk? Nem vonulsz már ki, Atyánk, seregeinkkel. 11Adj segítséget ellenségeinkkel szemben, mert az emberi szabadítás mit sem ér. 12Atyánkkal hősi tetteket viszünk véghez; ő tapossa el ellenségeinket.
