59. zsoltár

A karmesternek: a „Ne pusztíts el!” dallamára. Dávid aranyéneke, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék.

Saul emberei Dávid házát figyelik. Úgy látja őket, mint egy kutyafalkát, amely minden este visszatér portyázni, és morog, ha nem kap enni. Válasza az, hogy inkább reggel énekel, és Atyját nevezi erősségének.

59. fejezet.

Ments meg ellenségeimtől, Atyám, emelj biztos magasba azok fölé, akik rám támadnak. Ments meg a gonosztevőktől, és szabadíts meg a vérszomjas emberektől. Mert nézd, lesben állnak, életemre törnek; erőszakos emberek támadást szítanak ellenem, pedig nem vétettem, és nem követtem el bűnt, Atyám. Semmi vétkem sincs, mégis futnak, és elfoglalják helyüket. Ébredj, és siess segítségemre, nézd!

Te, Atyám, a seregek Atyja, Izráel Atyja, ébredj, és büntesd meg mind a népeket; ne irgalmazz senkinek, aki álnokul gonoszt forral! Estére visszatérnek, morognak, mint a kutyák, és körüljárják a várost. Nézd, szájukból mérget ontanak, kard van az ajkukon, mert azt gondolják: „Ki hall minket?” De te, Atyám, nevetsz rajtuk, gúnyolod mind a népeket. Erősségem, rád figyelek, mert Atyám az én erős váram. Atyám hűséges szeretetében elém jön; Atyám megengedi, hogy diadallal nézzek rágalmazóimra. Ne öld meg őket, hogy népem el ne feledje; hatalmaddal tedd bujdosóvá, és alázd meg őket, Uralkodó Atyám, pajzsunk! Szájuk vétkéért, ajkuk szavaiért essenek saját gőgjük csapdájába az átokért és a hazugságért, amit beszélnek.

Emészd el őket haragodban, emészd el, hogy ne legyenek többé, hadd tudják meg, hogy Atyánk uralkodik Jákób fölött a föld végső határáig. Estére visszatérnek, morognak, mint a kutyák, és körüljárják a várost. Eledel után kóborolnak, és morognak, ha nem laknak jól. De én erődről énekelek, reggel hangosan zengem hűséges szeretetedet. Mert erős váram voltál, menedékem nyomorúságom idején. Erősségem, dicséretet zengek neked, mert Atyám az én erős váram, Atyánk, aki hűséges szeretetét mutatja meg nekem.