Kősziklám, ne hallgass!
Dávidé.
Dávid a csendtől fél: ha Atyja, az ő Kősziklája nem felel, máris a halottak közé tartozik. Azt kéri, ne hurcolják el azokkal együtt, akik barátságosan beszélnek, miközben gonoszságot rejtenek. Félúton meghallgatást nyer, és az imádság hálaadássá válik.
28 1Hozzád kiáltok, Atyám; Kősziklám, ne légy süket hozzám, mert ha némán maradsz irántam, olyanná leszek, mint akik leszállnak a sírba.
2Halld meg könyörgésem, amikor hozzád kiáltok segítségért, amikor fölemelem a kezem szent hajlékod felé.
3Ne ragadj el a bűnösökkel együtt, a gonosztevőkkel, akik barátságos szavakat szólnak felebarátaikhoz, miközben gonoszság van a szívükben. 4Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint; fizess meg nekik kezük munkája szerint; fordítsd vissza rájuk, amit megérdemelnek. 5Mivel semmibe veszik Atyám tetteit és kezének munkáját, lerombolja őket, és soha nem építi fel őket.
6Áldott legyen Atyánk, mert meghallgatta könyörgésem! 7Atyám az erőm és a pajzsom; benne bízik a szívem, és ő megsegít. Szívem ujjong örömében, és énekemmel adok hálát neki.
8Atyám népének ereje; fölkentjének szabadító erőssége. 9Szabadítsd meg népedet, és áldd meg örökségedet; légy pásztoruk, és hordozd őket örökké.