Adjatok neki dicsőséget!
Dávid zsoltára.
A zivatar mint Atyánk hangja, amelyet a tengertől Libanonon át Kádes pusztájáig követünk — cédrusokat tör, a pusztát megrázza, a szarvasokat vajúdásra készteti. Templomában az egyetlen illő válasz egy szó: Dicsőség.
29 1Adjatok Atyánknak, égi lények, adjatok Atyánknak dicsőséget és erőt! a a v1 Az „égi lények” egy héber kifejezést ad vissza, amely az angyali seregre utal – Atyánk mennyei udvarának tagjaira, akiket itt arra hív, hogy imádják őt. 2Adjatok Atyánknak nevéhez méltó dicsőséget; imádjátok Atyánkat szentségének ragyogásában.
3Atyánk hangja a vizek fölött hangzik; a dicsőség Atyja mennydörög, Atyánk a nagy vizek fölött. 4Atyánk hangja hatalmas; Atyánk hangja fenséggel teljes. 5Atyánk hangja kettétöri a cédrusokat; Atyánk összetöri a Libanon cédrusait. 6Ugrándozásra készteti a Libanont, mint egy borjút, a Szirjont pedig, mint egy fiatal vadbikát. 7Atyánk hangja tűzlángokat lövell. 8Atyánk hangja megrengeti a pusztát; Atyánk megrengeti Kádés pusztáját. 9Atyánk hangja megelleti a szarvasokat, és letarolja az erdőket; templomában pedig mindenki ezt kiáltja: „Dicsőség!”
10Atyánk az áradat fölött trónol; Atyánk királyként trónol mindörökké. 11Adjon Atyánk erőt népének! Áldja meg Atyánk népét békességgel!
