A békességet gyűlölők között
Zarándokének.
Egy vándor belefáradt abba, hogy olyanok között éljen, akik a békéről szóló szavára háborúval felelnek. Atyánknak panaszolja a hazug nyelveket, válaszul egy harcos nyilainak és izzó parazsának képét kapja, és megnevezi száműzetése helyét: Mesek, Kédár sátrai.
120 1Nyomorúságomban Atyánkhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem.
2Ments meg, Atyám, a hazug ajaktól, a csalárd nyelvtől! 3Mit ad neked Atyánk, és mit tesz még hozzá, te csalárd nyelv? 4A harcos kihegyezett nyilait, a rekettyebokor izzó parazsával. a a v4 A rekettyebokor sivatagi cserje, amelynek faszene rendkívül forrón és nagyon sokáig ég.
5Jaj nekem, hogy Mesekben élek, hogy Kédár sátrai között lakom! b b v5 Mesek messze északon, Kédár pedig messze délkeleten feküdt, az arábiai sivatagban – az ismert világ két szemközti végén lévő helyek, amelyeket azért neveznek meg együtt, hogy az ellenséges idegenekkel körülvett életet érzékeltessék. 6Túlságosan is sokáig éltem a békességet gyűlölők között. 7Én a békességre törekszem, de amikor megszólalok, ők a háborúra.
