Rendületlen a szívem

Ének. Dávid zsoltára.

Dávid két korábbi zsoltárából összefűzve: reggeli zene, amely felébreszti a hajnalt, majd Atyánk régi dicsekvése, hogy övé Sikem, Gileád és Edom. Közöttük áll a józan sor, hogy az emberi szabadítás hiábavaló, és könyörgés valódi segítségért.

108. fejezet.

Rendületlen a szívem, Atyám, énekelek és zenélek egész valómmal. Ébredj, hárfa és lant! Felébresztem a hajnalt. Magasztallak a népek között, Atyám, zenélek neked a nemzetek között. Mert hűséges szereteted nagy, magasabb az egeknél, és hűséged a fellegekig ér.

Emelkedj az egek fölé, Atyám, és dicsőséged legyen az egész föld fölött. Szabadíts meg minket jobb kezeddel, és felelj nekem, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz.

Atyánk szentségében így szólt: „Ujjongva osztom szét Sikemet, és kimérem a Szukkót völgyét. Enyém Gileád, enyém Manassé is; Efraim a sisakom, Júda a jogarom.

Móáb a mosdótálam, Edómra vetem sarumat, Filisztea fölött diadalmasan kiáltok.”

Ki visz el engem a megerősített városba? Ki vezet el Edómba? Nem te vagy-e az, Atyánk, aki egykor elvetettél minket, és nem vonulsz ki többé seregeinkkel? Adj segítséget nekünk az ellenség ellen, mert az emberi szabadítás mit sem ér. Atyánkkal győzelmet aratunk, és ő tapossa el ellenségeinket.