Atyánk örökséget ad Izráelnek

Az országot sorsvetéssel osztják fel, ahogyan Atyánk megparancsolta, de Káléb előlép, és egy bizonyos részt kér. Nyolcvanöt évesen az óriásoktól lakott hegyvidéket akarja, egy negyvenöt évvel korábban kapott ígéret alapján. Józsué neki adja Hebront.

14. fejezet.

Ezeket az örökségeket kapták Izráel fiai Kánaán földjén, amelyeket Eleázár pap, Józsué, Nún fia és Izráel törzseinek családfői osztottak ki nekik. Sorsvetéssel kapták örökségüket, ahogyan Atyánk megparancsolta Mózes által, a kilenc törzsnek és a fél törzsnek. Mózes ugyanis a két törzsnek és a fél törzsnek a Jordánon túl adott örökséget, a lévitáknak pedig nem adott örökséget közöttük. József fiai ugyanis két törzset alkottak: Manassét és Efraimot. A léviták nem kaptak részt a földből, csak városokat lakóhelyül, meg legelőket a jószáguknak és a tulajdonuknak. Izráel fiai úgy tettek, ahogyan Atyánk megparancsolta Mózesnek, és felosztották a földet.

Káléb megkapja Atyánk ígéretét

Júda fiai odamentek Józsuéhoz Gilgálba, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: „Te tudod, mit mondott Atyánk Mózesnek, Atyánk emberének, rólad és rólam Kádés-Barneában. Negyvenéves voltam, amikor Mózes, Atyánk szolgája elküldött engem Kádés-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és olyan jelentést hoztam neki, amilyen a szívemben volt. De a kémtársaim, akik velem együtt mentek fel, elcsüggesztették a nép szívét, én azonban teljes szívvel követtem Atyámat. Azon a napon Mózes megesküdött nekem: »Bizony az a föld, amelyet a lábad taposott, a te örökséged lesz és a te fiaidé örökre, mert teljesen követted Atyámat.«

Most pedig Atyánk életben tartott engem negyvenöt éven át, ahogyan megígérte, attól az időtől fogva, hogy ezt az igét mondta Mózesnek, amikor Izráel a pusztában vándorolt. Íme, ma nyolcvanöt éves vagyok. Ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amelyen Mózes elküldött; mostani erőm annyi, mint akkori erőm, a harcra, a kijárásra és a bejárásra. Add hát nekem ezt a hegyvidéket, amelyről Atyánk azon a napon beszélt. Te magad hallottad akkor, hogy anákok vannak ott, nagy, megerősített városokkal. Talán velem lesz Atyánk, és kiűzöm őket, ahogyan megmondta.”

Akkor Józsué megáldotta Kálébot, Jefunne fiát, és Hebront adta neki örökségül. Így lett Hebron a kenizzi Káléb, Jefunne fia öröksége mind a mai napig, mert teljesen követte Atyánkat, Izráel Istenét. Hebron neve korábban Kirjat-Arba volt, mert Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután nyugta lett a földnek a háborútól.