Egy második esély
Atyánk szava másodszor is szól, és Jónás elindul: egynapi járásnyira bemegy Ninivébe, és hirdeti, hogy negyven nap múlva elpusztul. Az egész város hisz, a király trónjáról leszállva zsákba öltözik és hamuba ül, és Isten, látva megtérésüket, nem pusztítja el őket.
3 1Akkor másodszor is szólt Atyánk szava Jónáshoz:
2„Kelj fel, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és hirdesd neki az üzenetet, amelyet neked adok!”
3Jónás fel is kelt, és elment Ninivébe, ahogy Atyánk megmondta. Ninive hatalmas város volt, három nap kellett átszelni. 4Jónás egynapi járásra behatolt a városba, és így kiáltott: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” a a v4 Az „elpusztul” szándékos kettős élt hordoz: jelenthet pusztulást és megfordulást is, és ezt az iróniát a fejezet többi része be is teljesíti.
5Ninive népe hitt Istennek. Böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltöttek, a legnagyobbtól a legkisebbig.
6Amikor a hír eljutott Ninive királyához, felkelt a trónjáról, levetette palástját, zsákruhába burkolózott, és hamuba ült. 7A király és főemberei rendeletére ezt kiáltatta ki Ninivében: Se ember, se állat, se csorda, se nyáj ne ízleljen meg semmit; ne legeljenek, és vizet se igyanak! 8Ember és állat zsákruhába burkolózzék, és mindenki teljes erejéből kiáltson Istenhez! Mindenki térjen meg a gonosz útjáról és a kezéhez tapadt erőszaktól! 9Ki tudja? Talán megfordul Isten, és meggondolja magát, elfordul izzó haragjától, és nem pusztulunk el.
10Amikor Isten látta, mit tettek, hogy megtértek a gonosz útjukról, meggondolta magát Isten arról a veszedelemről, amellyel megfenyegette őket, és nem hozta rájuk.
