Jónás haragja

Jónás éppen az irgalomtól rettegett. Bevallja, azért menekült el, mert tudta, hogy Atyánk megbánja a rosszat, és a halálát kívánja. Egy bokor árnyékot ad neki, egy féreg elpusztítja, és Atyánk megkérdezi: miért fontosabb neki egy bokor, amelyet nem ő nevelt, mint egy sok ezres város?

4. fejezet.

Jónásnak azonban ez igen rosszul esett, és haragra gerjedt. Így imádkozott Atyánkhoz: „Ó, Atyám, kérlek, nem ezt mondtam-e még akkor, amikor a hazámban voltam? Ezért menekültem először Tarsís felé, mert tudtam, hogy kegyelmes és irgalmas Atya vagy, türelmed hosszú, hűséges szeretetben bővelkedsz, és megbánod a veszedelmet. Most pedig, Atyám, kérlek, vedd el az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.”

Atyánk pedig ezt mondta: „Jogos-e, hogy ennyire haragszol?”

Jónás kiment a városból, és annak keleti oldalán telepedett le. Készített ott magának egy hajlékot, és annak árnyékában ült, hogy lássa, mi történik majd a várossal. Atyánk pedig egy növényt rendelt oda, és felnövesztette Jónás fölé, hogy árnyékot adjon a fejének, és enyhítse a gyötrelmét. Jónás nagyon megörült a növénynek. Másnap hajnalban Atyánk egy férget rendelt oda, amely megtámadta a növényt, úgyhogy az elszáradt. Amikor felkelt a nap, Atyánk tikkasztó keleti szelet támasztott, és a nap úgy tűzött Jónás fejére, hogy ájuldozni kezdett. A halálért könyörgött, és ezt mondta: „Jobb nekem meghalni, mint élni.”

Atyánk azonban megkérdezte Jónástól: „Jogos-e, hogy a növény miatt haragszol?” Ő így felelt: „Jogos, halálomig haragszom.”

Atyánk pedig ezt mondta: „Te szánod ezt a növényt, amelyért nem fáradoztál, és amelyet nem te növesztettél, amely egy éjjel támadt, és egy éjjel elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, azt a nagy várost, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és ráadásul sok állat is?” ^a