A menny a trónusom
Az ég az ő trónja, ezért nincs épület, amely befogadná; ő inkább arra tekint, aki reszket az ő igéjén. Akiket saját testvéreik kivetettek, igazolást nyernek. Atyánk úgy vigasztal, mint egy anya, és minden népet összegyűjt, a könyv pedig a lázadók holttesteire meredve ér véget.
66 1Ezt mondja Atyánk: „A menny a trónusom, a föld pedig a lábam zsámolya. Hol van hát az a ház, amelyet nekem építenétek? És hol van nyugalmam helye? 2Az én kezem alkotta mindezt, így jött létre mindez – így szól Atyánk. De arra tekintek, aki alázatos és megtört lelkű, és aki remeg az igémtől. 3De aki levág egy ökröt, olyan, mint aki embert öl; aki bárányt áldoz, mint aki kutya nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, mint aki disznóvért hoz; aki tömjént éget, mint aki bálványt áld. A maguk útját választották, és lelkük gyönyörködik utálatosságaikban. 4Ezért én is a kemény bánásmódot választom nekik, és elhozom rájuk azt, amitől rettegnek, mert amikor hívtam, senki sem felelt; amikor szóltam, nem hallgattak rám. Azt tették, ami gonosz a szememben, és azt választották, ami nekem nem tetszik.” 5Halljátok Atyánk igéjét, ti, akik remegtek az igéjétől: „Testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és kitaszítanak benneteket az én nevemért, ezt mondták: »Dicsőüljön meg Atyánk, hadd lássuk örömötöket!« – de ők azok, akik megszégyenülnek.”
6Zúgás hangja a város felől! Hang a templomból! Atyánk hangja ez, aki megfizet ellenségeinek tetteikért!
7Mielőtt vajúdott volna, már szült; mielőtt rájött volna a fájdalom, fiút hozott a világra. 8Ki hallott valaha ilyet? Ki látott valaha ilyesmit? Megszülethet-e egy ország egyetlen nap alatt? Világra jöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Sion mégis, alighogy vajúdni kezdett, máris megszülte gyermekeit.
9„Elvezetek-e a szülés pillanatáig, és ne engedném megszületni?” – mondja Atyánk. „Én, aki megszületni engedek, bezárnám-e a méhet?” – mondja Atyád.
10Örüljetek Jeruzsálemmel, és vigadjatok érte mindnyájan, akik szeretitek! Örvendjetek vele együtt örömmel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta, 11hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztaló keblén, hogy mélyen igyatok, és gyönyörködjetek bőséges dicsőségében.
12Mert ezt mondja Atyánk: „Kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyamot, és a népek dicsőségét, mint egy kiáradó patakot; szopni fogtok, csípőjén hordoznak, és térdén ringatnak benneteket. 13Ahogy az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak meg én is titeket; és Jeruzsálem fölött találtok vigasztalást.” a a v13 Atyánk a saját vigasztalását egy gyermekét csitító anya gyengédségében mutatja be – népe iránti szíve gyengédebb annál, mint amit bármely egyetlen emberi kép magában hordozhat.
14Amikor ezt látjátok, örülni fog a szívetek, és csontjaitok virulnak, mint a friss fű; Atyánk keze megismerszik szolgáin, de haragja ellenségein.
15Mert íme – Atyánk tűzben jön el, és harci szekerei, mint a forgószél, hogy kiárassza haragját indulattal, és dorgálását tűz lángjaival. 16Mert tűzzel és kardjával tart ítéletet Atyánk minden test fölött, és sokan lesznek, akiket Atyánk megöl.
17„Akik megszentelik és megtisztítják magukat, hogy a kertekbe lépjenek, követve azt, aki középen áll, és disznóhúst, férgeket és egereket esznek, mind egyszerre pusztulnak el – így szól Atyánk. b b v17 „Követve azt, aki középen áll”: a középponti rituális alak vagy bálvány, amely pogány szertartásuk középpontjában áll.
18„Mert ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljön az idő, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet; eljönnek, és meglátják dicsőségemet.
19„Jelet teszek közöttük, és a túlélőket elküldöm a népekhez – Tarsísba, Púlba, Lúdba (amelyek íjat feszítenek), Túbalba, Jávánba és a távoli szigetekre, amelyek sohasem hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. Hirdetni fogják dicsőségemet a népek között. 20Elhozzák minden testvéreteket minden nép közül Atyánknak szóló áldozatként – lovakon, harci szekereken és kocsikon, öszvéreken és tevéken – szent hegyemre, Jeruzsálembe, mondja ő, ahogyan Izráel ételáldozatot hoz tiszta edényben Atyánk házába. 21És közülük némelyeket papokká és lévitákká teszek, mondja Atyánk.
22„Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megmarad előttem – így szól Atyánk –, úgy marad meg utódotok és nevetek is. 23Újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden test, hogy leboruljon előttem, mondja Atyánk.
24„És kimennek, és meglátják azoknak holttestét, akik fellázadtak ellenem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, és iszonyattá lesznek minden test számára.”
