Atyánk megmutatja Ezékielnek a templom hűtlenségét
Egy hajtincsénél fogva viszik Jeruzsálembe, és Atyánk megmutatja Ezékielnek, mi tölti meg a templomot: a féltékenység bálványa a kapuban, hetven vén, akik egy rejtett szobában faragott állatoknak tömjéneznek, asszonyok, akik Tammúzt siratják, férfiak, akik kelet felé hajolnak meg.
8 1A hatodik évben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, és Júda vénei ültek előttem, megragadott ott az Úr, a szuverén Atya keze. 2Feltekintettem, és láttam egy tűzhöz hasonló alakot: attól fogva, ami a dereka lehetett, lefelé tűz volt, a derekától fölfelé pedig ragyogás, mint a fénylő érc. 3Valami kézformát nyújtott ki, és megragadott a fejem egyik hajfürtjénél, a Lélek pedig fölemelt engem az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe, Atyánktól kapott látomásokban, a belső kapu bejáratához, amely észak felé néz, ahol a féltékenység bálványképe állt, amely féltékenységre ingerel. 4Ott volt Atyánk dicsősége, ahhoz a látomáshoz hasonlóan, amelyet a völgyben láttam.
5Akkor ezt mondta nekem: „Emberfia, tekints észak felé!” Észak felé tekintettem, és íme, az oltár kapujától északra, a bejáratnál ott volt a féltékenység bálványképe.
6Ezt mondta nekem: „Emberfia, látod, mit művelnek? A nagy, utálatos dolgokat, amelyeket Izráel háza itt elkövet, hogy messzire űzzenek engem a szentélyemtől? De még ezeknél nagyobb utálatos dolgokat is fogsz látni.”
7Azután elvitt az udvar bejáratához; feltekintettem, és íme, egy lyuk volt a falban.
8Ezt mondta nekem: „Emberfia, törd át a falat!” Áttörtem a falat, és íme, ott volt egy ajtó.
9Ezt mondta nekem: „Menj be, és nézd meg a gonosz, utálatos dolgokat, amelyeket itt művelnek!”
10Bementem, és láttam, hogy körös-körül a falra mindenféle csúszómászó és utálatos állat volt rávésve, meg Izráel összes bálványa. 11Izráel házának hetven véne állt előttük, köztük Jaazanjá, Sáfán fia, és mindegyikük a kezében tartotta a tömjénezőjét, és fölszállt az illatos tömjén felhője.
12Ezt mondta nekem: „Emberfia, láttad, mit művelnek Izráel házának vénei a sötétben, mindegyik a maga faragott képének a szentélyében? Mert ezt mondják: »Isten nem lát minket, Isten elhagyta az országot.«” a a v12 Ezek a hűtlen Izráel szavai, amelyek azt állítják, hogy Atyánk nem lát és nem törődik velünk. Ez a legrégibb hazugság: hogy az Atya távoli és távollévő. Ő mindent lát; éppen ezért szomorkodik. 13Ezt mondta nekem: „Fordulj meg újra, és még ezeknél is nagyobb utálatos dolgokat fogsz látni, amelyeket művelnek.”
14Azután elvitt Atyánk háza északi kapujának a bejáratához, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt siratták. b b v14 Tammúz babiloni isten volt, akinek a követői mitikus, évszakhoz kötött halálát gyászolták. Az asszonyok éppen Atyánk templomának a kapujánál végezték ezt a pogány szertartást.
15Ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia? Fordulj meg újra, és ezeknél is nagyobb utálatos dolgokat fogsz látni.”
16Azután elvitt Atyánk házának belső udvarába; a templom bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal a templomnak, arccal kelet felé, és a kelet felé lévő napnak hajoltak le.
17Ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia? Kevés az Júda házának, hogy azokat az utálatos dolgokat műveli, amelyeket itt művel, hogy ráadásul erőszakkal is megtöltik az országot, és újra meg újra haragra ingerelnek engem? Nézd, a szőlővesszőt az orrukhoz tartják! c c v17 A szőlővesszőnek az orrhoz tartása valószínűleg egy pogány istentiszteleti mozdulatra utal; pontos jelentése bizonytalan. 18Ezért én is haragomban cselekszem majd. A szemem nem szánakozik, és nem leszek könyörületes. Bár hangosan kiáltanak a fülembe, nem hallgatok rájuk.”
