Eljött a vég
Atyánk szava egyszerűen: vége. Nem figyelmeztetés, amely még időt hagy: elérkezett a veszedelem, vevő és eladó egyaránt mindent elveszít, az ezüstöt és az aranyat értéktelenként az utcára dobják. Prófétának, papnak és vénnek egyaránt elfogy a tanácsa. Itt semmi sincs megszelídítve.
7 1Így szólt hozzám Atyánk igéje:
2Te pedig, emberfia, ezt mondja a mindenható Atya Izráel földjének: Vég! Eljön a vég a föld négy sarkára. 3Most eljött rád a vég, és rád bocsátom haragomat. Megítéllek útjaid szerint, és rád hozom minden utálatos tettedet. 4Szemem nem szán meg téged, és nem könyörülök; megfizetek neked útjaidért, és utálatos tetteid közötted lesznek. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Atyád. 5Ezt mondja a mindenható Atya: Veszedelem! Példátlan veszedelem – íme, eljön! 6Eljött a vég! Eljött a vég! Fölébredt ellened – íme, eljön! 7Elérkezett hozzád a végzet, te, aki az országban laksz. Eljött az idő, közel a nap – a rémület napja, nem a hegyeken felhangzó öröm ujjongásáé. a a v7 Az ókori Izráelben a hegyek a közösségi ünnepek és örvendezés hagyományos helyszínei voltak; a szembeállítás az, hogy ez a nap csak rettegést hoz, nem örömöt. 8Most már hamarosan kiöntöm rád dühömet, és kitöltöm rajtad haragomat. Megítéllek útjaid szerint, és rád hozom minden utálatos tettedet. 9Szemem nem szán meg, és nem könyörülök; megfizetek neked útjaid szerint, és utálatos tetteid közötted lesznek. Akkor megtudod, hogy én vagyok az Atyád, aki lesújt. 10Íme, a nap! Íme, eljön! Kitört a végzet, kivirágzott a vessző, kihajtott a gőg. 11Az erőszak a gonoszság vesszejévé nőtt. Semmi nem marad meg belőlük – sem a sokaságukból, sem a gazdagságukból –, és semmi értékes nem marad közöttük. 12Eljött az idő, elérkezett a nap. Ne örüljön a vevő, és ne gyászoljon az eladó, mert harag sújt egész sokaságukra. 13Az eladó nem kapja vissza, amit eladott, még ha mindketten életben maradnak is. Mert a látomás egész sokaságuk ellen nem vonható vissza, és bűne miatt senki nem tarthatja meg az életét.
14Megfújták a trombitát, és mindent előkészítettek, de senki nem indul csatába, mert haragom egész sokaságukra nehezedik. 15Kint a kard, bent a dögvész és az éhínség. Aki a mezőn van, kard által hal meg, aki pedig a városban, azt az éhínség és a dögvész emészti meg. 16Akik közülük megmenekülnek, a hegyekre menekülnek, mint a völgyek galambjai, és mind nyögnek, mindegyik a maga bűne miatt. 17Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elgyengül, mint a víz. 18Zsákruhát öltenek, és rémület borítja el őket; minden arcot szégyen borít, és minden fej kopaszra nyírva. 19Ezüstjüket az utcára dobják, és aranyukat tisztátalannak tekintik. Ezüstjük és aranyuk nem mentheti meg őket haragom napján. Nem csillapíthatja éhségüket, és nem töltheti meg gyomrukat, mert ez volt a botlás köve, amely bűnbe vitte őket. 20Ékszereik szépségével kérkedtek, és utálatos képmásaikat meg undok bálványaikat készítették belőlük. Ezért tettem ezeket tisztátalanná a számukra. 21Zsákmányul adom ezeket az idegeneknek, és prédául a föld gonoszainak, és ők beszennyezik azt. 22Elfordítom tőlük arcomat, és beszennyezik drága helyemet; rablók törnek be oda, és meggyalázzák. 23Készítsd el a láncot! Mert az ország tele van véres bűntettekkel, a város pedig tele van erőszakkal. 24Elhozom a leggonoszabb népeket, hogy elfoglalják házaikat. Véget vetek a hatalmasok gőgjének, és szentélyeiket meggyalázzák. 25Amikor rettegés tör rájuk, békességet keresnek, de nem lesz. 26Veszedelem veszedelemre jön, és hír hír hátán. Látomást keresnek a prófétától, de a tanítás elvész a paptól, és a tanács a vénektől. 27A király gyászol, a fejedelmet kétségbeesés borítja, és reszket az ország népének keze. Útjaik szerint bánok velük, és a maguk mércéje szerint ítélem meg őket. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Atyjuk.
