Az Atya megítéli a bálványimádást
Ezékiel Izráel hegyeinek prófétál, ahol a magaslatok és oltárok állnak, és azt hallja, hogy a megöltek saját bálványaik között hullanak el. Mégis marad egy maradék a népek között, amely emlékezik Atyánkra, és megutálja önmagát azért, amit tett.
6 1Így szólt hozzám Atyánk igéje:
2Emberfia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük! 3Mondd: Izráel hegyei, halljátok a mindenható Atya igéjét! Ezt mondja a mindenható Atya a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot hozok rátok, és elpusztítom a magaslataitokat. a a v3 A magaslatok dombtetőkön álló szentélyek voltak, ahol Izráel pogány módon áldozott. 4Oltáraitok leomlanak, füstölőoltáraitok összetörnek, és meggyilkoltjaitokat a bálványaitok elé vetem. 5Izráel fiainak holttestét a bálványaik elé terítem, és szétszórom csontjaitokat az oltáraitok körül. 6Bárhol laktok, a városok romokban hevernek, és a magaslatok elpusztulnak, hogy oltáraitok rommá és pusztasággá legyenek, bálványaitok összetörjenek és megsemmisüljenek, füstölőoltáraitok ledőljenek, és minden eltöröltessék, amit alkottatok. 7Meggyilkoltak hullanak el közöttetek, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok Atyátok.
8De meghagyok egy maradékot: néhányan megmenekülnek a kard elől a népek között, amikor szétszóródtok az országokban. 9Akkor a túlélőitek megemlékeznek rólam a népek között, ahová fogságba vitték őket — hogyan tört össze engem a hűtlen szívük, amely elfordult tőlem, és a szemük, amely a bálványaik után sóvárgott. Megutálják önmagukat a gonoszságaik miatt, amelyeket elkövettek, minden utálatosságuk miatt. b b v9 Atyánk azt mondja, hogy saját szívét összetörte gyermekei hűtlensége — az ítélet itt a megsebzett szeretetből fakad, nem hideg elutasításból. 10És megtudják, hogy én vagyok az Atyjuk; nem hiába fenyegettem őket ezzel a csapással.
11Ezt mondja a mindenható Atya: Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és kiáltsd: „Milyen szörnyűség!” Izráel házának minden gonosz és utálatos tette miatt, mert kard, éhínség és dögvész által hullanak el. 12Aki távol van, dögvészben hal meg, aki közel van, kard által esik el, aki pedig megmarad, éhínségben pusztul el. Így töltöm ki rajtuk a haragomat. 13Akkor megtudjátok, hogy én vagyok Atyátok, amikor meggyilkoltjaik ott hevernek a bálványaik között, az oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegytetőn, minden zöldellő fa és lombos tölgy alatt — ott, ahol jó illatú füstölőáldozatot mutattak be minden bálványuknak. 14Kinyújtom ellenük a kezemet, és pusztasággá teszem az országot a pusztától egészen Ribláig, bárhol laknak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Atyjuk.
