A szétszórt hajszálak jele

Karddal leborotválja a haját és a szakállát, és súly szerint elosztja a hajat: egyik harmadát elégeti, a másikat levágja, a harmadikat szétszórja – ez a város sorsa. Atyánk azt mondja, hogy Jeruzsálem, amelyet a népek közepébe helyezett, rosszabbul lázadt, mint azok.

5. fejezet.

„Te pedig, emberfia, fogj egy éles kardot, használd borotvakésként, és húzd végig a fejeden és a szakálladon! Azután fogj egy mérleget, és oszd szét a hajat! Egyharmadát égesd el a tűzben a városon belül, amikor letelnek az ostrom napjai! Egyharmadát vedd, és vagdald össze a karddal a város körül! Egyharmadát szórd szét a szélbe, én pedig kardot rántok ellenük. Végy belőle néhány szálat, és kösd a ruhád szegélyébe! Ezekből megint végy, dobd a tűzbe, és égesd el benne! Onnan tűz terjed majd szét Izráel egész házára.”

Ezt mondja a felséges Atya: Ez Jeruzsálem. A népek közé, a középre helyeztem, körülötte pedig országok vannak. De fellázadt rendelkezéseim ellen, gonoszabbul, mint a népek, és törvényeim ellen jobban, mint a körülötte levő országok; mert elvetették rendelkezéseimet, és nem követték törvényeimet.

Ezért ezt mondja a felséges Atya: „Mivel lázadóbb voltál, mint a körülötted levő népek, nem követted törvényeimet, és nem tartottad meg rendelkezéseimet, sőt még a körülötted levő népek törvényei szerint sem jártál el, ezért ezt mondja a felséges Atya: »Nézd, én magam fordulok ellened, és ítéletet tartok közötted a népek szeme láttára. Minden utálatosságod miatt azt teszem veled, amit soha nem tettem, és amit soha többé nem teszek. A szülők megeszik gyermekeiket közötted, a gyermekek pedig megeszik szüleiket. Ítéletet tartok fölötted, és egész maradékodat szétszórom minden szél felé.«

Amilyen igaz, hogy élek – így szól a felséges Atya –, mivel tisztátalanná tetted szentélyemet minden undok és utálatos dolgoddal, én magam fordulok el; nem szánok meg senkit, és nem könyörülök. »Egyharmadod dögvészben vagy éhínségben pusztul el közötted; egyharmadod kard által esik el körülötted; egyharmadodat szétszórom minden szél felé, és kivont karddal üldözöm őket.

Akkor véget ér haragom, kitöltöm rajtuk bosszúságomat, és megvigasztalódom. Megtudják, hogy én, az ő Atyjuk, féltő szeretetemben szóltam, amikor kitöltöttem rajtuk bosszúságomat.

Rommá és gyalázattá teszlek a körülötted levő népek között, mindenki szeme láttára, aki csak elmegy melletted. Gyalázat és gúny tárgya leszel, intő példa és iszonyat a körülötted levő népeknek, amikor ítéletet tartok fölötted haragomban, bosszúságomban és dühös fenyítésekkel. Én, a te Atyád, szóltam. Amikor rád lövöm az éhínség halálos nyilait, amelyeket pusztulásodra küldök, még több éhínséget zúdítok rád, és elvágom kenyered ellátását. Éhínséget és vadállatokat küldök ellened; gyermektelenné tesznek. Dögvész és vérontás söpör végig rajtad, és kardot hozok rád. Én, a te Atyád, szóltam.«”