A győzelem Atyád ajándéka

Ne mondd magadban, hogy Atyád az igazságodért adja neked ezt a földet. Mózes felidézi az aranyborjút, az összetört táblákat, a negyven napot arccal a földön, és a könyörgést egy pusztulásra érett népért — és Áronért. Lázadók voltatok attól a naptól fogva, hogy ismerlek titeket.

9. fejezet.

Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és kiűzz náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat, amelyeket az égig megerősítettek. Nagy és szálas népet, az anákok leszármazottait, akiket ismersz, és akikről ezt hallottad: „Ki állhat meg Anák fiaival szemben?” Tudd meg ma, hogy Atyád vonul előtted emésztő tűzként. Ő pusztítja el, és ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és gyorsan kipusztítod őket, ahogy Atyád megmondta neked.

Miután Atyád kiűzi őket előled, ne mondd a szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem Atyánk, hogy birtokba vegyem ezt a földet” – hiszen e népek gonoszsága miatt űzi ki őket előled. Nem a te igazságodért vagy szíved tisztaságáért mész be, hogy elfoglald a földjüket, hanem e népek gonoszsága miatt űzi ki őket Atyád előled, és hogy megtartsa az ígéretet, amelyre Atyád megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Tudd meg tehát, hogy nem a te igazságodért adja neked Atyád birtokul ezt a jó földet, hiszen kemény nyakú nép vagy.

A nép, amely próbára tette Atyját

Emlékezz, és ne feledd, hogyan ingerelted haragra Atyádat a pusztában! Attól a naptól fogva, hogy kijöttél Egyiptomból, míg erre a helyre értél, lázadoztál Atyád ellen. A Hórebnél haragra ingerelted Atyádat, és Atyád úgy megharagudott rád, hogy kész volt elpusztítani téged. ^a Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet Atyád kötött veletek, negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet. Atyád átadta nekem a két kőtáblát, amelyet az ujjával írt, és rajtuk volt mindaz a beszéd, amelyet a hegyen a tűz közepéből mondott nektek a gyülekezés napján. Negyven nap és negyven éjjel elteltével Atyád átadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit.

Akkor ezt mondta nekem Atyád: „Kelj fel, siess, menj le innen, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból! Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, és öntött bálványt készítettek maguknak.”

Majd ezt mondta nekem Atyád: „Láttam ezt a népet, és bizony kemény nyakú nép. Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el nevüket az ég alól! Téged pedig náluk erősebb és nagyobb néppé teszlek.”

Ekkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, miközben a hegy tűzben égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt. Amikor odanéztem, láttam, hogy vétkeztetek Atyád ellen: öntött borjút készítettetek magatoknak, és hamar letértetek arról az útról, amelyet Atyád parancsolt nektek. Ekkor megragadtam a két táblát, kihajítottam a kezemből, és összetörtem őket a szemetek láttára. Azután leborultam Atyád előtt, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel, nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet, mindazért a vétketekért, amelyet elkövettetek, azzal, hogy gonoszat tettetek Atyád szemében, és haragra ingereltétek őt. Mert féltem attól a haragtól és izzó indulattól, amellyel Atyád ellenetek fordult, és kész volt elpusztítani titeket. De Atyád akkor is meghallgatott engem. Áronra is nagyon megharagudott Atyád, és kész volt elpusztítani őt, ezért akkor Áronért is imádkoztam. Vétketeket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, fogtam, elégettem a tűzben, összezúztam, jól megőröltem, míg porrá nem lett, majd a porát beledobtam a hegyről lefolyó patakba. Taberánál, Masszánál és Kibrót-Hattaavánál is haragra ingereltétek Atyádat. Amikor pedig Atyád elküldött titeket Kádés-Barneából, és ezt mondta: „Menjetek fel, és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam!”, fellázadtatok Atyád parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára. Lázadók voltatok Atyád ellen attól a naptól fogva, hogy megismertelek titeket. Leborultam hát Atyád előtt, és azon a negyven napon és negyven éjjelen ott feküdtem, mert Atyád azt mondta, hogy elpusztít titeket. Így imádkoztam Atyádhoz: „Uralkodó Atyám, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagyságoddal megváltottál, és amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból! ^b Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne nézd ennek a népnek a keménységét, gonoszságát és vétkét! Különben azt mondja majd annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: »Nem tudta Isten bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik, és mivel gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.« Hiszen ők a te néped, a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.”