Az Atya megújítja népét Gilgálban

Minden harc előtt megállás. Az új nemzedéket körülmetélik, és a táborban maradnak, amíg meggyógyulnak, megtartják a páskát, és a manna megszűnik azon a napon, amikor az ország saját terméséből esznek. Aztán egy kivont kardú férfi közli Józsuéval, hogy ő Atyánk seregének vezére.

5. fejezet.

Amikor a Jordántól nyugatra lakó emóri királyok és a tenger mellett lakó kánaáni királyok mind meghallották, hogy Atyánk kiszárította a Jordán vizét Izráel előtt, amíg átkeltek rajta, megolvadt a szívük, és nem maradt bennük lélek Izráel miatt.

Abban az időben ezt mondta Atyánk Józsuénak: „Készíts magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül Izráel fiait!”

Józsué kőkéseket készített, és körülmetélte Izráel fiait a Gibeat-Háaralótnál, az Előbőrök halmánál. Azért metélte körül őket Józsué, mert az egész nép, amely kijött Egyiptomból, a férfiak, az összes harcos, meghalt a pusztában, útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Mindenki körül volt metélve, aki kijött, de akik útközben, a pusztában születtek, amikor kijöttek Egyiptomból, azok nem voltak körülmetélve. Izráel fiai negyven évig jártak a pusztában, amíg ki nem halt az egész nemzet, a harcosok, akik kijöttek Egyiptomból, mert nem hallgattak Atyánk szavára. Megesküdött nekik Atyánk, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. De fiaikat állította a helyükbe, és őket metélte körül Józsué, mert körülmetéletlenek voltak, hiszen útközben nem metélték körül őket. Amikor az egész nemzet körülmetélése befejeződött, a táborban maradtak, amíg meg nem gyógyultak.

Akkor ezt mondta Atyánk Józsuénak: „Ma elgördítettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” Ezért nevezik azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

Amíg Izráel fiai Gilgálban táboroztak, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján, este, Jerikó síkságán. A páska után való napon, még azon a napon ettek a föld terméséből: kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát. A manna pedig megszűnt, miután ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannájuk Izráel fiainak, hanem abban az évben Kánaán földjének terméséből ettek.

Az Atya seregének vezére

Amikor Józsué Jerikó közelében volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Odament hozzá, és megkérdezte tőle: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”

„Nem” – felelte. – „Atyánk seregének vezéreként jöttem most.” Ekkor Józsué arccal a földre borult, imádta őt, és ezt mondta: „Mit mond az én uram a szolgájának?”

Atyánk seregének vezére ezt mondta Józsuénak: „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz!” Józsué pedig úgy tett.