Tizenkét kő Atyánk emlékezetére

Atyánk szavára tizenkét férfi tizenkét követ hoz fel a folyómederből, hogy emlékjelet állítsanak Gilgálban. Az indoklás teljes egészében a jövőről szól: egy nap a gyermekek megkérdezik, mit jelentenek a kövek, és a szülők valami kézzelfoghatóra mutathatnak majd.

4. fejezet.

Amikor az egész nép teljesen átkelt a Jordánon, Atyánk ezt mondta Józsuénak:

„Válasszatok ki a nép közül tizenkét férfit, minden törzsből egyet-egyet. Parancsoljátok meg nekik: »Vegyetek fel innen, a Jordán közepéből, tizenkét követ, onnan, ahol a papok lába szilárdan állt, vigyétek át magatokkal, és tegyétek le a táborban, ahol ma éjjel megszálltok.«”

Józsué tehát odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egyet-egyet. Ezt mondta nekik: „Menjetek át Atyátok ládája előtt a Jordán közepére, és vegyen mindegyikőtök egy követ a vállára, Izráel fiai törzseinek száma szerint, hogy ez jel legyen köztetek. Ha majd megkérdezik gyermekeitek: »Mit jelentenek nektek ezek a kövek?«, mondjátok meg nekik, hogy a Jordán vize kettévált Atyánk szövetségládája előtt. Amikor az átkelt a Jordánon, kettévált a Jordán vize. Ezek a kövek örök emlékeztetőül lesznek Izráel népének.”

Izráel fiai úgy tettek, ahogyan Józsué parancsolta: felvettek tizenkét követ a Jordán közepéből, Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan Atyánk meghagyta Józsuénak, átvitték a táborukba, és ott letették. Józsué tizenkét követ állított fel a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetségládát vivő papok lába állt; ott is vannak mind a mai napig. A ládát vivő papok ott álltak a Jordán közepén, amíg végbe nem ment mindaz, amit Atyánk Józsué által parancsolt a népnek, egészen úgy, ahogyan Mózes megparancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. Amikor az egész nép teljesen átkelt, átment Atyánk ládája is, meg a papok, a nép előtt. Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse fegyveresen keltek át Izráel fiai előtt, ahogyan Mózes meghagyta nekik. Mintegy negyvenezer fegyveres kelt át Atyánk színe előtt a harcra, Jerikó síkságára. Azon a napon naggyá tette Atyánk Józsuét egész Izráel szemében, és úgy tisztelték őt, ahogyan Mózest tisztelték, egész életében.

Majd Atyánk ezt mondta Józsuénak:

„Parancsold meg a bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek fel a Jordánból!”

Józsué ezt parancsolta a papoknak: „Jöjjetek fel a Jordánból!” Amikor az Atyánk szövetségládáját vivő papok feljöttek a Jordán közepéből, és lábuk a száraz földet érintette, a Jordán vize visszatért a helyére, és úgy áradt a partjai fölött, mint azelőtt.

A nép az első hónap tizedik napján jött fel a Jordánból, és Gilgálnál táborozott le, Jerikó keleti szélén. Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Józsué Gilgálban állította fel. Izráel fiainak pedig ezt mondta: „Ha majd a jövőben megkérdezik fiaitok az apjukat: »Mit jelentenek ezek a kövek?«, mondjátok meg fiaitoknak: »Száraz lábbal kelt át Izráel ezen a Jordánon.« Mert Atyátok kiszárította előttetek a Jordán vizét, amíg át nem keltetek, ahogyan Atyátok a Vörös-tengert is kiszárította előttünk, amíg át nem keltünk, hogy megtudja a föld minden népe, hogy Atyánk keze erős, és hogy ti mindenkor féljétek Atyátokat.”