Világosság virrad Galileára
Világosság jön arra a vidékre, amelyet elsőként aláztak meg, a véres harci felszerelést elégetik, és egy gyermek adatik, akit Örökkévaló Atyának neveznek. Aztán a hang megkeményedik: Efraim a romlásra azzal felel, hogy jobb építőanyaggal kérkedik, a vezetők félrevezetnek, testvér falja fel testvérét, és a kinyújtott kéz nem húzódik vissza.
9 1De nem marad sötétség ott, ahol most szorongatás van. Korábban megalázta Zebulon és Naftáli földjét, később azonban dicsőségre juttatta a tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a nemzetek Galileáját. a a v1 Máté erre a próféciára Jézus galileai szolgálatát vonatkoztatja – Mt 4,15-16. A Zebulonban és Naftáliban felvirradó világosság maga Jézus. 2A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot látott, és akik a mély sötétség földjén laktak, azokra világosság ragyogott. b b v2 Máté elmondja nekünk, hogy ez a világosság Jézusban virradt fel – éppen ezeket a szavakat vonatkoztatja galileai szolgálatának kezdetére (Máté 4,15-16). 3Megsokasítottad a nemzetet, megnövelted örömét. Úgy örülnek előtted, ahogy aratáskor szoktak örülni, és ahogy a zsákmány szétosztásakor vigadnak. 4Mert terhének igáját, a vállára nehezedő rudat és sanyargatójának botját összetörted, mint Midján napján. 5Mert a csatazajban dübörgő harcos minden saruja és minden vérben ázott ruha a tűz martaléka lesz, és elég. 6Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. És így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 7Uralmának és békéjének növekedése nem ér véget Dávid trónján és országán, hogy megszilárdítsa és fenntartsa joggal és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A mennyei seregek Atyjának buzgalma viszi véghez ezt. c c v7 Dávid trónja Jézusban találja meg örök Királyát – Lk 1,32-33. Atyánk, az egész menny seregeinek Ura azt viszi végbe, amire földi király nem lett volna képes: a jog és az igazság véget nem érő országát.
Ige Jákób gőgje ellen
8A mindenható Atya igét küldött Jákób ellen, és az ráhullott Izráelre. 9És megtudja ezt az egész nép, Efraim és Samária lakói, akik gőgös és fennhéjázó szívvel mondják: 10„Leomlottak a téglák, de mi faragott kövekből építünk újjá; kivágták a vadfügefákat, de mi cédrusokat ültetünk a helyükbe.” 11Ezért Atyánk fölébük támasztja Recín ellenfeleit, és felingerli ellenségeiket. 12Arám keletről, a filiszteusok pedig nyugatról tátott szájjal falták fel Izráelt. Mindezzel nem múlt el a haragja, keze még mindig ki van nyújtva.
13De a nép mégsem tért meg ahhoz, aki megverte, és nem kereste a mennyei seregek Atyját. 14Ezért Atyánk levágta Izráelről a fejet és a farkat, a pálmaágat és a nádat egyetlen napon, 15A vén és a tekintélyes ember a fej, a próféta pedig, aki hazugságot tanít, a farok. 16Mert akik ezt a népet vezetik, tévútra viszik, akiket pedig vezetnek, azok elvesznek. 17Ezért a mindenható Atya nem örül ifjaiknak, és nem könyörül árváikon és özvegyeiken; mert mindenki istentelen és gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem múlt el a haragja, keze még mindig ki van nyújtva.
18Mert a gonoszság úgy ég, mint a tűz: fölemészti a tüskét és a tövist, lángra lobbantja az erdő sűrűjét, és füstoszlopban gomolyognak fölfelé. 19A mennyei seregek Atyjának haragjától perzselődik a föld, és a nép olyan lett, mint a tűz martaléka; senki sem kíméli a testvérét. 20Jobb felől vágnak, de még mindig éhesek, bal felől falnak, de nem laknak jól; mindenki a saját karja húsát eszi. 21Manassé Efraimot falja, Efraim pedig Manassét, és együtt Júda ellen fordulnak. Mindezzel nem múlt el a haragja, keze még mindig ki van nyújtva.
