Már nyomtatásban is

Ezékiel 46 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

A fejedelem a keleti kapunál

A keleti kapu csak szombatokon és újholdkor nyílik meg; a fejedelem a kapufélfánál áll, amíg Atyánknak szóló áldozatait bemutatják, a hódolók pedig a belépéssel szemközti kapun kell, hogy távozzanak. A fejedelem nem foglalhatja el a családok földjét. Ezékiel megláthatja a konyhákat.

46. fejezet.

Ezt mondja a mindenható Atya: A belső udvar keleti kapuja a hat munkanapon zárva marad, de szombaton kinyitják, és újholdkor is kinyitják. „A fejedelem kívülről, a kapu csarnokán át lép be, és megáll a kapufélfánál, miközben a papok bemutatják égőáldozatát és békeáldozatait. Leborul a kapu küszöbénél, azután kimegy; a kapu pedig estig nyitva marad. Az ország népe is annál a kapu bejáratánál borul le Atyánk előtt szombatokon és újholdkor. A fejedelem égőáldozata, amelyet szombaton mutat be Atyánknak: hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos. Ételáldozatként a koshoz mintegy hat gallon liszt; a bárányokhoz annyi, amennyit adni tud; és hat gallononként mintegy egy gallon olaj. Az újhold napján pedig: egy fiatal bika, hat bárány és egy kos, mind hibátlan. Ételáldozatként a bikához mintegy hat gallont ad, a koshoz hat gallont, a bárányokhoz annyit, amennyire telik neki, hat gallononként pedig mintegy egy gallon olajat. Amikor a fejedelem belép, a kapu csarnokán át jön be, és ugyanazon az úton megy ki.

Amikor az ország népe a megszabott ünnepeken Atyánk elé járul, aki az északi kapun át lép be, hogy leboruljon, a délin át távozik, és aki a délin lép be, az északin át távozik. Senki se forduljon vissza azon a kapun, amelyen bement, hanem mindenki egyenesen előre menjen ki. A fejedelem is köztük lesz: velük együtt lép be, és velük együtt megy ki. Az ünnepeken és a megszabott időkben az ételáldozat hat gallon liszt a bikához, hat a koshoz, a bárányokhoz annyi, amennyit adni tud, és hat gallononként egy gallon olaj. Amikor a fejedelem önkéntes áldozatot mutat be Atyánknak – akár égőáldozatot, akár békeáldozatokat –, kinyitják neki a kelet felé néző kaput. Bemutatja égőáldozatát és békeáldozatait, ahogyan szombaton szokta, azután kimegy, a kaput pedig bezárják utána.

Egy egyéves, hibátlan bárányt készíts el naponkénti égőáldozatul Atyánknak; minden reggel készítsd el. Minden reggel készíts hozzá ételáldozatot is: mintegy egy gallon finomlisztet és egy negyed gallon olajat, hogy megnedvesítse a lisztet; ez ételáldozat Atyánknak – örök rendelkezés ez, mindörökre. Minden reggel készítsék el a bárányt, az ételáldozatot és az olajat: ez az állandó égőáldozat.”

Ezt mondja a mindenható Atya: „Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának, az annak a fiúnak az öröksége lesz; a fiait illeti, az ő tulajdonuk. De ha örökségéből ad egy részt valamelyik szolgájának, az a felszabadulás évéig a szolgáé, azután visszaszáll a fejedelemre. Az öröksége csak a fiait illeti – az övék. A fejedelem ne vegye el a nép örökségét, kiszorítva őket a tulajdonukból. A saját birtokából adjon örökséget a fiainak, hogy senkit se űzzenek el népemből a tulajdonából.”

A templom szent konyhái

Azután bevitt engem a kapu mellett levő bejáraton át a papok szent kamráihoz, amelyek észak felé néztek; ott, a nyugati végében volt egy hely.

Ezt mondta nekem: „Itt főzik meg a papok a jóvátételi és a vétekáldozatot, és itt sütik meg az ételáldozatot, hogy ne vigyék ki a külső udvarba, és ne adják át a szentséget a népnek.” a a v20 Izráel istentiszteletében a szent tárgyakat lelki erővel telítettnek tartották; a velük való érintkezés veszélyes lehetett a rituálisan fel nem készült, hétköznapi emberek számára, ezért a főzés a szent területen belül maradt.

Majd kivitt engem a külső udvarra, és elvezetett annak négy sarka mellett; mindegyik sarokban volt egy udvar. Az udvar négy sarkában zárt udvarok voltak, mintegy hetven láb hosszúak és ötven láb szélesek; mind a négy egyforma méretű volt. Mind a négynek a belsejében körös-körül kősor húzódott, és a sorok alatt körben tűzhelyeket építettek a főzéshez.

Akkor ezt mondta nekem: „Ezek a konyhák, ahol a templom szolgái megfőzik a nép áldozatait.”