A templomból kiáradó folyó
A templom küszöbe alól víz szivárog, és szakaszonként lemérve bokáig, térdig, derékig ér, majd úszni sem lehet benne. Megédesíti a Holt-tengert, megtölti hallal, partjain pedig havonta termő fák sorakoznak. Atyánk parancsára az idegenek is örökséget kapnak.
47 1Azután visszavitt a templom bejáratához, és víz tört elő a küszöb alól kelet felé, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom déli oldala alól folyt le, az oltártól délre. 2Kivezetett az északi kapun, és körbevitt kívülről a kelet felé néző külső kapuhoz; a déli oldalról víz csörgedezett.
3Ahogy a férfi kelet felé ment egy mérőzsinórral, lemért mintegy ezerötszáz lábat, és átvezetett a bokáig érő vízen. 4Lemért újabb ezerötszáz lábat, és átvezetett — a víz térdig ért. Lemért újabb ezerötszáz lábat, és átvezetett — a víz derékig ért. 5Lemért újabb ezerötszáz lábat — és olyan folyó lett, amelyen nem tudtam átkelni, mert a víz megáradt, úszni való mély víz lett, folyó, amelyen nem lehetett átkelni.
6Ezt mondta nekem: „Emberfia, láttad ezt?” Azután visszavezetett a folyó partjára.
7Amikor visszatértem, igen sok fát láttam a folyó mindkét partján. 8Ezt mondta nekem: „Ez a víz a keleti vidék felé folyik, le az Arabá-völgybe, és a tengerbe ömlik, a poshadt vizek tengerébe, és a víz egészségessé válik. 9Ahová csak eljut a folyó, életre kel minden nyüzsgő élőlény, és igen sok hal lesz; mert ha ez a víz eljut oda, a tenger vize egészségessé válik, és életben marad minden, ahová a folyó eljut. 10Halászok állnak majd mellette; Én-Gedítől Én-Eglaimig hálók kiterítésének helye lesz. Sokféle hala, mint a Földközi-tenger halai. Igen sok. 11De mocsarai és ingoványai nem válnak egészségessé; só nyerésére maradnak. 12Mindenféle gyümölcsfa nő majd a két parton. Nem hervad el a levelük, és nem fogy el a gyümölcsük; minden hónapban friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből folyik. Gyümölcsük eledel, levelük pedig gyógyulás.” a a v12 Atyánk szentélyéből fakadó folyó, amelyet olyan fák szegélyeznek, amelyeknek levelei gyógyulást hoznak, újra megjelenik János látomásában — az élet folyója a trónból, és a fa, amelynek levelei a népek gyógyulására szolgálnak (Jelenések 22:1-2).
Atyánk felosztja a földet
13Így szól a mindenható Atya: „Ezek a határok, amelyek szerint fel kell osztani a földet örökségül Izráel tizenkét törzse között: József két részt kap. 14Osszátok fel egyenlően; esküvel ígértem, hogy atyáitoknak adom, és ez a föld örökségül jut nektek.
15Ez a föld határa: északon a Földközi-tengertől Hetlónon át Lebó-Hamátig, Cedádig,
16Berótá, Szibraim (Damaszkusz és Hamát határa között) és Hácér-Hattikón, amely Haurán határán van. 17Így a határ a tengertől Hacar-Énánig húzódik, Damaszkusz határánál, Hamát határával észak felé. Ez az északi oldal.
18A keleti oldal Haurán és Damaszkusz között húzódik, a Jordán mentén Gileád és Izráel földje között, a keleti tengerig, egészen Támárig. Ez a keleti oldal.
19A déli oldal Támártól Meríbat-Kádés vizéig húzódik, majd Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig. Ez a déli oldal, a Negev felé.
20A nyugati oldalon a Földközi-tenger alkotja a határt egészen a Lebó-Hamáttal szemközti pontig. Ez a nyugati oldal.
21Osszátok fel tehát ezt a földet magatok között Izráel törzsei szerint. 22Sorsvetéssel osszátok ki örökségül magatoknak és a köztetek lakó jövevényeknek, akiknek gyermekeik születtek köztetek. Úgy bánjatok velük, mint a bennszülött izráeliekkel; veletek együtt kapjanak örökséget Izráel törzsei között.” 23Amelyik törzsnél a jövevény lakik, ott adjátok ki az örökségét — így szól a mindenható Atya.