Atyád harcol érted

Csata előtt egy pap azt mondja a seregnek, hogy ne féljenek, mert Atyjuk velük megy. Aztán embereket küldenek haza — akinek új háza, új szőlője, menyasszonya van, vagy aki egyszerűen fél. A városoknak előbb békét kell felajánlani, és még az ostromló sereg sem vághatja ki a gyümölcsfákat.

20. fejezet.

Amikor háborúba vonulsz ellenségeid ellen, és lovakat, harci szekereket és nálad nagyobb sereget látsz, ne félj tőlük, mert veled van Atyád, aki felhozott téged Egyiptom földjéről. Amikor az ütközet előtt álltok, lépjen elő a pap, és szóljon a néphez. Ezt mondja nekik: „Halld, Izráel! Ma ütközetbe indultok ellenségeitek ellen. Ne csüggedjen a szívetek, ne féljetek, ne rémüljetek meg, és ne rettegjetek tőlük, mert Atyátok veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségeitek ellen, és győzelmet adjon nektek.”

Azután ezt mondják az elöljárók a népnek: „Van-e valaki, aki új házat épített, de még nem avatta fel? Menjen haza, különben meghalhat az ütközetben, és más avatja fel. Van-e valaki, aki szőlőt ültetett, de még nem élvezte a gyümölcsét? Menjen haza, különben meghalhat az ütközetben, és más élvezi majd. Van-e valaki, aki eljegyzett egy asszonyt, de még nem vette feleségül? Menjen haza, különben meghalhat az ütközetben, és más férfi veszi feleségül.” Majd ezt is mondják az elöljárók a népnek: „Van-e valaki, aki fél, és elvesztette a bátorságát? Menjen haza, hogy testvérei szíve ne csüggedjen el úgy, mint az övé.” Amikor az elöljárók befejezik a beszédet a néphez, sereg parancsnokait állítják az élükre.

Amikor egy városhoz közeledsz, hogy ostrom alá vedd, ajánlj neki békét. Ha békével felel neked, és megnyílik előtted, egész népe szolgáljon neked kényszermunkásként. De ha visszautasítja a békét, és harcba száll ellened, akkor ostromold meg. Amikor Atyád a kezedbe adja, hányd kardélre minden férfiát. De az asszonyokat, a gyermekeket, a jószágot és mindent, ami a városban van, minden zsákmányát magadnak zsákmányold, és élvezd ellenségeid zsákmányát, amelyet Atyád adott neked. Így bánj minden várossal, amely messze van tőled, és nem tartozik ezeknek a népeknek a városai közé. De ezeknek a népeknek a városaiban, amelyeket Atyád örökségül ad neked, ne hagyj életben semmit, ami lélegzik. Hanem szánd őket teljes pusztulásra: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan Atyád megparancsolta neked, hogy ne tanítsanak meg titeket utánozni mindazt az utálatos dolgot, amit isteneiknek tesznek, és így vétkeznétek Atyátok ellen.

Amikor hosszú ideig ostromolsz egy várost, és harcolsz ellene, hogy elfoglald, ne pusztítsd el a fáit úgy, hogy fejszét emelsz rájuk. Ehetsz róluk, de ne vágd ki őket. Mert a mező fái nem emberek, hogy ellenségedként bánj velük. Csak azokat a fákat vághatod ki, amelyekről tudod, hogy nem gyümölcstermők, hogy ostromműveket építs ellene a várossal szemben, amely harcol veled, amíg el nem esik.