Atyánk elengedésének éve
Minden hetedik évben elengedik az adósságokat, és a törvény pontosan megnevezi a kísértést: megtagadni a kölcsönt, mert közel van az elengedés éve. Nyisd ki kezedet szélesen. A felszabadított szolgák ellátva távoznak, nem üres kézzel, mert rabszolga voltál Egyiptomban, és Atyád megváltott téged.
15 1Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat. 2Az elengedés pedig így történjék: minden hitelező engedje el a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott. Ne hajtsa be felebarátján vagy testvérén, mert Atyád elengedést hirdetett. a a v2 Minden hetedik évben elengedték az izráeliták egymás közötti adósságait – rendszeres újrakezdés volt ez, amely megakadályozta, hogy a szegénység tartós nyomorúsággá keményedjen. 3Az idegentől követelheted, amivel tartozik, de amivel a testvéred tartozik neked, azt engedd el. 4De ne legyen közöttetek szegény, mert Atyád gazdagon megáld téged azon a földön, amelyet Atyád ad neked örökségül, hogy birtokba vedd. 5De csak akkor, ha igazán hallgatsz Atyád szavára, és gondosan megtartod ezt az egész parancsot, amelyet ma adok neked. 6Mert Atyád megáld téged, ahogyan megígérte neked. Sok népnek adsz kölcsönt, de te nem kérsz kölcsön senkitől; sok népen uralkodsz, rajtad pedig senki sem uralkodik.
7Ha szegény van közötted, valamelyik testvéred egy városodban azon a földön, amelyet Atyád ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be a kezedet szegény testvéred előtt. 8Hanem tárd ki előtte a kezedet, és adj neki bőségesen kölcsön annyit, amennyire szüksége van. 9Vigyázz, nehogy gonosz gondolat töltse be a szívedet: »Közeleg a hetedik év, az elengedés éve« – és rossz szemmel nézz szegény testvéredre, és ne adj neki semmit. Mert akkor Atyádhoz kiált ellened, és te bűnössé leszel. 10Adj neki bőkezűen, és ne essék nehezedre, amikor adsz neki, mert ezért áld meg Atyád minden munkádban és mindenben, amire a kezed vállalkozik. 11Mivel a szegény soha nem fogy el a földről, azért parancsolom neked: tárd ki a kezedet testvéred, a szegény és a szűkölködő előtt a földeden.
A héber szolgák szabadon bocsátása
12Ha eladják neked a testvéredet, egy héber férfit vagy nőt, és hat évig szolgál téged, a hetedik évben bocsásd el szabadon. 13És amikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel. 14Láss el bőségesen a nyájadból, a szérűdről és a borsajtódból, ahogyan megáldott téged Atyád. 15Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és megváltott téged Atyád; ezért parancsolom ma ezt neked. 16De ha ezt mondja neked: »Nem megyek el tőled« – mert szeret téged és a házad népét, és jó dolga van nálad –, 17akkor fogj egy árat, és szúrd át a fülét az ajtóhoz; így a szolgád lesz örökre. Ugyanígy tégy a szolgálóleányoddal is. 18Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod, mert hat év alatt kétszer annyit ért a munkája, mint egy béresé. És Atyád megáld téged mindenben, amit teszel.
Az elsőszülött állatok elkülönítése
19Szenteld Atyádnak marhádnak és juhodnak minden elsőszülött hímjét. Ne dolgoztasd a marhád elsőszülöttjét, és ne nyírd meg a juhod elsőszülöttjét. 20Minden évben edd meg Atyád színe előtt, te és a házad népe, azon a helyen, amelyet Atyád kiválaszt. 21De ha fogyatékos, sánta vagy vak, vagy bármilyen súlyos hibája van, ne áldozd fel Atyádnak. 22A városaidban edd meg, tisztátalan és tiszta egyaránt, akárcsak a gazellát vagy a szarvast. 23Csak a vérét ne edd meg; öntsd a földre, mint a vizet.