Dávid hálaéneke a szabadulásért

Dávid hosszú éneke, amelyet minden szabadulás után énekelt: a halál kötelei közé gabalyodva kiáltott, és Atyja leszállt füstön és viharon át, hogy kihúzza a mély vizekből. Azért menekült meg, mert Atyja gyönyörködött benne, és Atyja lámpás az ő sötétségében.

22. fejezet.

Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el Atyánknak, amikor Atyánk megszabadította őt minden ellensége kezéből és Saul kezéből. Így szólt: Atyám az én kősziklám, váram, megmentőm. Atyám, kősziklám, akihez menekülök, pajzsom és szabadításom ereje, erős váram és menedékem, megmentőm – te megszabadítasz az erőszaktól. Segítségül hívom Atyámat, aki méltó a dicséretre, és megszabadulok ellenségeimtől. Mert körülvettek a halál hullámai, a pusztulás áradatai rettegéssel töltöttek el. A sír kötelei behálóztak, a halál csapdái elém álltak. Nyomorúságomban Atyámat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam segítségért. Templomából meghallotta hangomat, és kiáltásom a fülébe jutott. Akkor megremegett és megrendült a föld, az egek alapjai reszkettek és meginogtak, mert haragra gerjedt. Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz jött ki szájából; izzó parázs lángolt fel belőle. Széthajtotta az egeket és leszállt, sötét felhők voltak lába alatt. Kerúbra szállt és repült, szárnyalt a szél szárnyain. Sötétségből vont maga köré sátrat – az ég sötét esőfelhőiből. Az előtte lévő fényességből tüzes parázs izzott fel. Atyám mennydörgött az égből, a Magasságos hallatta hangját. Kilőtte nyilait, és szétszórta ellenségeit, villámokat szórt, és megzavarta őket. Láthatóvá lettek a tenger medrei, feltárultak a világ alapjai Atyám dorgálásától, orra leheletének fúvásától. Lenyúlt a magasból és megragadott, kihúzott a mély vizekből. Megszabadított hatalmas ellenségemtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek voltak nálam. Rám törtek veszedelmem napján, de Atyám volt a támaszom. Tágas térre vezetett ki, megszabadított, mert gyönyörködött bennem. Atyám igazságom szerint bánt velem, kezem tisztasága szerint jutalmazott meg. Mert megtartottam Atyám útjait, nem fordultam el gonoszul Istenemtől. Minden ítélete előttem van, nem tértem el rendelkezéseitől. Feddhetetlen voltam előtte, és tisztán tartottam magam vétkemtől. Ezért megjutalmazott Atyám igazságom szerint, tisztaságom szerint, ahogy szeme látta. A hűségeshez hűségesnek mutatkozol, a feddhetetlenhez feddhetetlennek mutatkozol. A tisztához tisztának mutatkozol, de az álnokhoz ravasznak mutatkozol. A nyomorult népet megszabadítod, de szemed a gőgösökön van, hogy megalázd őket. Mert te vagy a lámpásom, Atyám; ő világossággá teszi sötétségemet. Veled seregre rohanok, Atyámmal falon ugrom át. Atyám útja tökéletes, Atyám beszéde tiszta. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Mert ki Isten Atyánkon kívül? És ki kőszikla Atyánkon kívül? Atyám az én erős menedékem, feddhetetlenné teszi utamat. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és biztos helyre állít a magaslatokon. Kezemet harcra tanítja, úgy, hogy karom ércíjat feszít meg. Nekem adtad szabadításod pajzsát, és gyengédséged naggyá tett engem. Kiszélesíted alattam az ösvényt, hogy ne inogjanak meg bokáim. Üldöztem ellenségeimet, és elpusztítottam őket, nem fordultam vissza, míg végük nem lett. Megsemmisítettem és összezúztam őket, hogy fel ne keljenek, lábam alá estek. Erővel öveztél fel a harcra, térdre kényszerítetted alattam támadóimat. Megfutamítottad előttem ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztítottam. Körülnéztek, de nem volt, aki megmentse őket – Atyámhoz is kiáltottak, de nem válaszolt nekik. Szétmorzsoltam őket, mint a föld porát, összetörtem és eltapostam őket, mint az utca sarát. Megmentettél népem viszálykodásától, nemzetek fejévé tettél; olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem. Idegenek hunyászkodnak meg előttem, mihelyt meghallják szavam, engedelmeskednek nekem. Az idegenek elcsüggednek, remegve jönnek elő erődítményeikből. Él az én Atyám! Áldott az én Kősziklám! Magasztaltassék Atyám, szabadításom Kősziklája! Atyám az, aki igazságot szolgáltat nekem, és népeket vet alám. Kihoz ellenségeim közül. Támadóim fölé emeltél, megszabadítottál az erőszakos embertől. Ezért magasztallak téged a nemzetek között, Atyám; nevednek zengek dicséretet. Nagy győzelmeket ad királyának, és szövetséges szeretetet mutat felkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz mindörökké.