Atyánk menedékvárosokat rendel
Atyánk hat várost különít el, hogy aki akaratlanul öl, legyen hová futnia, és meghallgassák, mielőtt őt is megölnék. A szabályok pontosak: a kapuban kell előadnia az ügyét, ott kell maradnia az ítéletig, és ott kell maradnia a főpap haláláig.
20 1Akkor Atyánk így szólt Józsuéhoz:
2„Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által szóltam nektek, 3hogy oda menekülhessen bárki, aki véletlenül, akaratlanul megöl valakit. Menedéket adnak nektek a vérbosszuló elől. 4Aki e városok egyikébe menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, és adja elő ügyét annak a városnak a vénei előtt. Ők pedig fogadják be a városba, adjanak neki helyet, és lakjék köztük. 5Ha a vérbosszuló üldözi, ne adják kezébe az embergyilkost, mert akaratlanul ütötte agyon felebarátját, nem gyűlölte őt már korábban. 6Maradjon abban a városban, amíg ítéletre nem áll a közösség elé, és amíg meg nem hal a főpap, aki abban az időben szolgál. Akkor térjen vissza a gyilkos a maga városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült.”
7Erre szentté nyilvánították Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén, és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt, Júda hegyvidékén. 8A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig odaadták Becert a pusztában, a fennsíkon Rúben törzséből, Rámótot Gileádban Gád törzséből, és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9Ezek voltak azok a városok, amelyeket kijelöltek Izráel valamennyi fiának és a köztük lakó jövevényeknek, hogy oda menekülhessen bárki, aki véletlenül ölt meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, mielőtt ítéletre áll a közösség elé.
