Ráháb elrejti a kémeket

Két kém egy jerikói parázna asszony házában rejtőzik el, és Ráháb az, aki józanul beszél: az egész város hallotta, mit tett Atyánk a Vörös-tengernél, és már most elolvad a félelemtől. Az ő életükért cserébe családja életét kéri, és skarlátvörös zsinórt köt az ablakába.

2. fejezet.

Józsué, Nún fia, titokban két férfit küldött kémként Sittímből: „Menjetek, kémleljétek ki a földet, különösen Jerikót!” Elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott megszálltak.

Jerikó királyának jelentették: „Férfiak jöttek ide az éjjel az izráeliek közül, hogy kikémleljék a földet.”

Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: „Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád jöttek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet!”

De az asszony fogta a két férfit, és elrejtette őket, majd ezt mondta: „Igen, jöttek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. Amikor besötétedett, és a kaput zárni kezdték, a férfiak elmentek. Nem tudom, hová mentek. Siessetek utánuk, mert még utolérhetitek őket!” Pedig felvitte őket a háztetőre, és elrejtette őket a lenkóró alá, amelyet ott teregetett ki. A férfiak üldözőbe vették őket a Jordán felé vezető úton, a gázlókig; amint az üldözők kimentek, bezárták a kaput.

Mielőtt a kémek lefeküdtek volna éjszakára, Ráháb felment hozzájuk a háztetőre, és ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, hogy rettegés szállt ránk miattatok, és a föld minden lakója reszket előttetek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mit tettetek az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal a Jordánon túl, keleten, akiket kiirtottatok. Amikor ezt meghallottuk, megolvadt a szívünk, és senkiben sem maradt bátorság miattatok, mert az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn a mennyben és lenn a földön. Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra: mivel én irgalmasságot tettem veletek, ti is tegyetek irgalmasságot apám házával! Adjatok nekem megbízható jelet, hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, és megmentitek életünket a haláltól!”

„A mi életünk a tiétekért!” – mondták neki a férfiak. – „Ha nem árulod el, amit teszünk, akkor amikor Atyánk nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget tanúsítunk majd irántad.”

Ekkor kötélen leengedte őket az ablakon át, mert a háza a városfalban volt – a falban lakott. Ezt mondta nekik: „Menjetek fel a hegyekbe, különben rátok találnak az üldözők! Rejtőzzetek el ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek, azután menjetek utatokra!”

A férfiak ezt mondták neki: „Fel leszünk mentve ez alól az eskü alól, amelyre megeskettél minket, ha akkor, amikor bejövünk az országba, nem kötöd ki ezt a karmazsinvörös zsinórt abba az ablakba, amelyen át leengedtél minket, és nem gyűjtöd be a házba apádat, anyádat, fivéreidet és apád egész háza népét. Ha valaki kilép a házad ajtaján az utcára, annak vére a saját fején lesz, mi ártatlanok vagyunk. De ha valakire kéz emelkedik, aki veled van a házban, annak vére a mi fejünkön lesz. Ha azonban elárulod, amit teszünk, akkor fel leszünk mentve az eskü alól, amelyre megeskettél minket.”

„Legyen úgy, ahogy mondjátok!” – felelte az asszony. Azzal útnak indította őket, és ők elmentek. Ő pedig kikötötte a karmazsinvörös zsinórt az ablakba.

Elmentek, felmentek a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Az üldözők az egész utat végigkutatták, de nem találtak semmit. Ekkor a két férfi visszafordult, lejött a hegyekből, átkelt a folyón, megérkezett Józsuéhoz, Nún fiához, és elbeszélt neki mindent, ami velük történt. Ezt mondták Józsuénak: „Atyánk valóban a kezünkbe adta az egész földet; a föld minden lakója reszket előttünk a félelemtől.”