Manassé öröksége

Manassé osztályrészében öt nővér Atyánk Mózesnek adott parancsára hivatkozva igényli az örökséget, amelyet apjuknak nem volt fia, aki átvegye, és meg is kapják. József utódai panaszkodnak, hogy kicsi a részük; Józsué azt mondja nekik, irtsák ki az erdőt, és ne féljenek a vasszekerektől.

17. fejezet.

Ez a sorsrész jutott Manassé törzsének, mert ő volt József elsőszülöttje. Mákir, Manassé elsőszülöttje, Gileád atyja, Gileádot és Básánt kapta, mert harcos ember volt. Manassé többi fia is kapott földet nemzetségenként: Abiézer, Helek, Aszriél, Sekem, Héfer és Semidá. Ezek Manassénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségenként. Celofhádnak, aki Manassétól Mákiron, Gileádon és Héferen át származott, nem voltak fiai, csak lányai: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Ezek odajárultak Eleázár paphoz, Józsuéhoz, Nún fiához és a vezetőkhöz, és ezt mondták: „Atyánk megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget a testvéreink között.” Atyánk parancsa szerint tehát Józsué örökséget adott nekik apjuk testvérei között. Tíz rész jutott Manassénak, Gileád és Básán földjén kívül, amely a Jordánon túl van, mert Manassé leányai is örökséget kaptak a fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. Manassé területe Ásértól Mikmetátig húzódott, amely Sekemtől keletre van, majd dél felé Én-Tappúah lakóihoz. Tappúah földje Manasséé volt, de maga Tappúah, amely Manassé határán feküdt, Efraim fiaié. A határ leereszkedett a Káná-patakhoz. A pataktól délre ezek a városok Manassé városai közül Efraiméi voltak. Manassé határa pedig a pataktól északra húzódott, és a tengernél ért véget. Efraim földje délen feküdt, Manasséé pedig északon, és a tenger volt a határa. Északon Ásérrel érintkeztek, keleten pedig Issakárral. Issakár és Ásér területén Manasséé volt még Bét-Seán és falvai, Jibleám és falvai, Dór lakói és falvai, Én-Dór lakói és falvai, Taanak lakói és falvai, valamint Megiddó lakói és falvai – a három magaslat. De Manassé fiai nem tudták elfoglalni ezeket a városokat, és a kánaániak továbbra is azon a földön laktak. Amikor Izráel megerősödött, robotmunkára kényszerítette a kánaániakat, de teljesen nem űzte ki őket. József fiai megkérdezték Józsuét: „Miért csak egy sorsvetést és egy részt adtál nekünk örökségül? Hiszen népes nép vagyunk, mert Atyánk mindeddig megáldott minket.”

Józsué így válaszolt nekik: „Ha ilyen népesek vagytok, menjetek fel az erdőbe, és irtsatok ott földet magatoknak a perizziek és a refáiak területén, mivel Efraim hegyvidéke szűk nektek.”

József fiai ezt mondták: „Nem elég nekünk a hegyvidék, a völgyben lakó kánaániaknak pedig mind vasszekereik vannak – azoknak is, akik Bét-Seánban és falvaiban laknak, és azoknak is, akik a Jezréel völgyében.”

Akkor Józsué ezt mondta József házának, Efraimnak és Manassénak: „Népes és igen erős nép vagytok, nem lesz csak egy sorsrészetek, mert a hegyvidék is a tiétek lesz. Igaz, hogy erdő, de kiirtjátok, és a legtávolabbi határai is a tiéitek lesznek. Kiűzitek a kánaániakat, bár vasszekereik vannak, és erősek.”