Az Atya felosztja a megmaradt földet

Hét törzs még mindig nem vette birtokba a földet, amelyet Atyánk adott, és Józsué megkérdezi, meddig halogatják még. Földmérőket küld, hogy hét részre osszák fel, Silóban sorsot vet, és elsőként Benjámin keskeny sávját írják le Júda és József között.

18. fejezet.

Akkor Izráel egész közössége összegyűlt Silóban, és felállította ott a találkozás sátrát, mivel a föld meghódolt előttük. Izráel fiai között még hét törzs maradt, amely nem kapta meg az örökségét. Józsué ekkor ezt kérdezte Izráel fiaitól: „Meddig késlekedtek még, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek a földet, amelyet Atyánk, atyáitok Istene adott nektek? Adjatok törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket, és bejárják a földet, leírják az örökségük szerint, majd visszatérjenek hozzám. Osszák fel hét részre: Júda maradjon a maga területén délen, József háza pedig maradjon a maga területén északon. Írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, én pedig itt sorsot vetek értetek Atyánk előtt. A lévitáknak nincs részük köztetek, mert Atyánk papsága az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl, keleten, amelyet Mózes, Atyánk szolgája adott nekik.”

A férfiak elindultak, Józsué pedig megparancsolta azoknak, akik a föld leírására mentek: „Menjetek, járjátok be a földet, írjátok le, majd térjetek vissza hozzám, és itt sorsot vetek értetek Atyánk előtt Silóban.”

A férfiak elmentek, bejárták a földet, városonként hét részre leírták egy tekercsre, és visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. Józsué sorsot vetett értük Silóban Atyánk előtt, és ott felosztotta a földet Izráel fiai között, mindegyiknek kimérve a részét.

Az Atya ajándéka Benjáminnak

Benjámin fiai törzsének jutott a sors nemzetségeik szerint, és sorsuk határa Júda fiai és József fiai közé esett. Északi határuk a Jordánnál kezdődött, felemelkedett Jerikótól északra a hegyhátra, nyugat felé felment a hegyeken át, és Bét-Áven pusztájánál ért véget. Onnan a határ délre átment Lúzhoz, annak lejtőjéhez (Bételhez), majd le Atrót-Addárhoz, az Alsó-Bét-Hórontól délre fekvő hegyhez. A határ elkanyarodott, és dél felé fordult a nyugati oldalon, a Bét-Hóronnal szemközti hegytől délre, és Kirjat-Baálnál (Kirjat-Jeárimnál), Júda fiainak egyik városánál ért véget. Ez volt a nyugati oldal. A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődött, és a határ nyugatra húzódott Neftóah vizeinek forrásáig. A határ leereszkedett a Ben-Hinnóm völgyével szemközti hegy széléhez, a Refáim-völgy északi végénél, majd le a Hinnóm-völgyön a jebúsziak déli lejtőjéig, és tovább Én-Rógélig. Észak felé fordult Én-Semeshez, tovább Gelilótig, amely az adummimi hágóval szemben van, majd le Bóhannak, Rúben fiának kövéhez. Átment az Arábával szemközti lejtőhöz északra, majd leereszkedett az Arábába. A határ Bét-Hoglá északi lejtőjéhez húzódott, és a Holt-tenger északi öblénél ért véget, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ. Keleten a Jordán volt a határa. Ez volt Benjámin fiainak öröksége a körülvevő határaival, nemzetségeik szerint. Benjámin fiai törzsének városai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jerikó, Bét-Hoglá, Émek-Kecíc, Bét-Arábá, Cemáraim, Bétel, Avvím, Párá, Ofrá, Kefár-Ammóni, Ofni és Geba – tizenkét város a falvaikkal. Gibeón, Ráma, Beérót, Micpe, Kefírá, Mócá, Rekem, Jirpeél, Tarala, Cela, Elef, a jebúszi város – azaz Jeruzsálem –, Gibea és Kirjat: tizennégy város a falvaikkal. Ez Benjámin fiainak öröksége nemzetségeik szerint.