Az Atya öröksége Efraimnak

Efraim határát bejárják Jerikótól fel a hegyvidéken át a tengerig, és további városokat kap Manassé részén belül. A szakasz beismeréssel zárul: a gezeri kánaániakat sosem űzték ki, csak kényszermunkára fogták őket.

16. fejezet.

József fiainak jutott sorsrész a jordáni Jerikótól, a víztől keletre húzódott a pusztába, és Jerikótól a hegyvidéken át Bételig emelkedett. Bételtől Lúzig tartott, majd tovább az arkiak határáig, Atárótig. Innen nyugat felé lefelé haladt a jafletiek határáig, Alsó-Béthórón határáig, Gézerig, és a tengernél ért véget.

Így kapták meg örökségüket József fiai: Manassé és Efraim. Efraim fiainak ez lett a területe nemzetségenként: keleti határuk Atrót-Addártól Felső-Béthórónig húzódott. A határ a tengerig ért, Mikmetáttal északon; majd kelet felé fordult Taanat-Silóhoz, és keleti oldalán elhaladva Jánóahig jutott. Jánóahtól aztán lefelé haladt Atárótig és Naaráig, elérte Jerikót, és a Jordánnál ért véget. Tappúahtól a határ nyugat felé a Káná-patakig tartott, és a tengernél ért véget. Ez Efraim fiai törzsének öröksége, nemzetségenként. Efraim fiainak elkülönített városaik is voltak Manassé fiainak öröksége között: mindezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. A kánaániakat azonban nem űzték ki Gézerből; a kánaániak Efraim között laknak mind a mai napig, kényszermunkára fogva.